Lélekről,testről,szívről,emberről

Lélekről,testről,szívről,emberről

Leértékelt áruk között kotorászva...igénytelenségbe süllyedve

2018. január 13. - Molnár Csanád

Amikor egy ember sokat megélt, amikor túl van jó pár szakításon, esetleg csalódáson, szívösszetörésen akkor már nem olyan az önbecsülése mint annak aki nem élt át még hasonlókat sem.

Átélhetünk sok csalódást életünk során, átélhetünk sok szakítást, ezek egytől-egyig alakítják jellemünket, formálják személyiségünket jó vagy rossz irányba, de biztos, hogy nem leszünk ugyanolyanok mint előtte.

Akit sorozatosan negatív élmények érnek a párkapcsolataiban annak azon fog járni az esze, hogy ő már nem is olyan jó, nem is olyan vonzó mert hosszabb távon nem köt ki mellette senki.

Mindenki csak átutazó, mindenkinek csak ideig-óráig kell, mindenki csak kihasználja így erősen alul értékeli, alábecsüli saját magát.

Kishitűvé válik.

Mivel az ilyen ember is ember csak valamit nem jól csinál, így ő is vágyik valakire akire számíthat, akit szerethet, aki megfelelően viszonozza az érzelmeit.

Nem mer már különösebben kezdeményezni, szépen lassan de annál biztosabban elbújik a fészkébe ahonnan mint külső szemlélő nézi ahogy telnek az évei.

 Az idő haladásával együtt a párkapcsolat éhsége fokozódik...

Keres-kutat, próbálkozik, ismerkedik de a negatív tapasztalatai rányomták a bélyegüket a személyiségére és kishitűségéből kifolyólag nem alakul ki tartós kapcsolata.

De azért nem adja fel a reményt, hogy neki is legyen valakije mert azt hiszi, hogy mindig kell mellé valaki, hiszen mindenkinek van valakije...

El sem tudja képzelni, hogy egyedül is szép az élet.

Egyre jobban leértékeli magát, egyre jobban kapcsolatfüggő lesz így odáig süllyed, hogy "mindegy, hogy milyen csak legyen" alapon ismerkedik.

Nem feltétel már az, hogy alacsony legyen (pedig az volt mindig a neki tetsző)...

Nem feltétel már az, hogy szőke vagy barna, hogy rövid vagy hosszú...

Nem feltétel már az, hogy filigrán vagy molett...

Nem feltétel már az sem, hogy milyen a jelleme...

Nem feltétel már semmi sem.

Csak az a feltétel, hogy legyen.

Így nem csoda ha a párkapcsolatait nem a boldogság fogja uralni, soha nem fogja jól érezni magát senki mellett mert akinek nincs egészséges szinten az önbecsülése az beéri mindenféle selejttel amit épp az útjába sodor az élet...

Nem a leértékelt áruk között kotorászva fogjuk megtalálni, illetve nem akkor fog ránk találni a szerelem miközben nézzük a csábító fecnit, hogy akciós...

A leértékelt szóban benne van a jelentése. Rövid ideig fogyasztható, garancia nélküli, illetve hibás...

Háztartási készülékeinket is vehetjük jóval olcsóbban ha kicsit hibás, ha kicsit használt, ha kicsit vagy nagyon ütött-kopott...

De ha nem szobadísznek veszünk tv-t akkor nem vehetünk olyat ami szép, olcsó de nem működik...

Mosógépet sem azért veszünk, hogy arra tegyük a teknőt mert mosni nem lehet vele...

Mit sem ér az a kávéfőző ami nem fog reggelente felfrissíteni, mert valamire jó csak épp kávét nem lehet vele főzni...

Akinek már annyira sincsenek igényei, hogy önértékelését egészséges szintre emelje az csak a leértékelt áruk között fog kotorászni és talál is valamit amivel beéri "jó lesz ez nekem" alapon.

Nincsenek sem igényei, sem elvárásai sem magával szemben sem a jövőben az életébe lépőkkel szemben.

Hibásan azt hiszi, hogy ha elvárásokat támaszt valakivel szemben akkor az helytelen...közben fél, hogy egyedül marad.

Hibásan azt hiszi, hogy aki a saját érdekeit is figyelembe veszi az önző ember...

Magunkkal szemben is komoly elvárásokat kell támasztani, magunkkal szemben is legyenek igényeink, nem szabad senkivel sem alárendelt szerepbe kerülni, egy kapcsolatban elejétől a végéig legyen méltóságunk, legyen tartásunk, legyen erőnk megőrizni az egyéniségünket, ne hagyjuk, hogy érzelmi manipuláció áldozatai legyünk!
Senki nem értéktelenebb vagy alsóbbrendű másoknál.

Igenis legyen igénye mindenkinek arra, hogy saját magát csak felfelé értékelje!
Nem egoista módon kell viselkedni hanem egy épp és egészséges szinten kell tartani önbecsülésünket.

Ne érjük be kevesebbel annál mint amennyit érünk!

Ne érjük be kevesebbel annál mint amennyit kérünk!

Ne kotorásszunk még véletlenül sem a leértékelt áruk között...elvégre mi magunk sem ott vagyunk megtalálhatóak!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://molnarcsanad.blog.hu/api/trackback/id/tr4213571883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása