Egy betű csak a különbség mégis ég és föld a különbség a két szó között.

Sokan csak az elsőre koncentrálnak, csak az a fontos, hogy megszerezzenek valakit maguknak, hogy legyen valaki, bárki az életükben.

Nem tulajdon az ember de mégis annak kezelik, nem veszik figyelembe, hogy egy hús-vér-érző lény a másik, nem veszik figyelembe, hogy emberrel van dolguk.

Nem értékelik, nem hallják meg a kéréseit, nem látják a vágyait...

Csak megszerezni akarnak és nem megszeretni...

Megszerezni, birtokolni csak tárgyat lehet. Még egy kutya is többre érdemel, az sem tárgy.

Az érző lényeknek vannak igényei, az embernek vannak vágyai, vannak álmai.

Ettől ember és nem vagyontárgy, nem lehet rá senkinek birtokjoga.

Nem megszerezni kell hanem megszeretni.

Megszerezni csak egy testet lehet egy borgőzös szombat éjjelen, aminek a mámorából másnap reggel felébredve, kijózanodva már menekülünk is...

Aki hagyja magát megszerezni, az sem különb a Deákné vásznánál...

Olcsón adta magát, olcsó vágyakért cserébe...

Ne hagyja magát senki megszerezni, mert azzal nem ér el sem vonzalmat, sem tiszteletet, főleg nem szeretetet!

Megszerezni egy nőt... Mindenki tudja mi van mögötte...csak egy aktus és nem több.

Megszerezni egy férfit... Az sem más mint egy éjszakányi álom...reggeli ébredéssel.

Megszeretni...annak már súlya van. Nem teher, mert ha szeretünk valakit akkor minden akadály átugorható érte és minden távolság leküzdésre kerül érte.

Megszeretni annyit jelent, hogy vállaljuk érte és magunkért a felelősséget és vállaljuk őt a teljes valóságában, teljes önmagában.

Megszerezhetjük valakinek a testét felelősség és következmények nélkül...

Nem szerezhetjük meg a szívét a lelkét senkinek, az csak szerethető, nem vethető ki rá semmiféle tulajdonjog.

Ha megszeretjük azzal nem szerezzük meg, csak albérlők vagyunk. Csak addig maradhatunk amíg neki is jó...amíg nem érzi magát kellemetlenül vagy feszélyezve vagy boldogtalannak.

Nem szereztük meg, tehát ha mennie kell engedni kell, nem tarthatjuk vissza, nem a miénk...

Nem rabszolgánk, nem a tulajdonunk...

Csak társunk, aki úgy döntött velünk tart egy darabig vagy talán végig...

Csak azalatt amíg velünk volt vagy van megszerettük.