Amikor már annyira fájt,amikor annyira rossz volt,hogy nem bírtam a súlyát,akkor elengedtelek mert el kellett engednem téged,le kellett tennem azt a súlyt amit a kapcsolatunk viszontagságai jelentettek.

Nem bírtam a csiki-csukizást,a se veled-se nélküled állapotot...

El kellett,hogy engedjelek,mert nem mehetett úgy tovább,hogy ma szakítunk,két nap múlva újra találkozunk és az ágyban kötünk ki,reggel pedig újra vége...

Reggel már te erre én arra...

Te már rég döntöttél,te már más úton is jártál,

te már nem tudtad vinni a kapcsolatunkat,

neked már csak teher volt,

neked már nem jutott benne olyan öröm amiért fent bírtad volna tartani.

Elengedtelek,hogy szárnyra kaphass,

elengedtelek,hogy megtaláld az utat amin járni akarsz,

elengedtelek,hogy azt tedd amit tenni akarsz és tenned kell,

elengedtelek,hogy szabad lehess,

elengedtelek,hogy élhess.

Elengedtelek,hogy ne az én szerelmem legyen az ami visszatart,

elengedtelek,hogy szerelmem láncait ne kelljen viselned,

Elengedtelek,hogy ne az én kezem legyen az ami fog,ami visszahúz.

Elengedtelek,mert el kellett,hogy engedjelek akkor amikor már más úton is jártál,amikor szabadságra vágytál,amikor már rabságnak,kötöttségnek,tehernek érezted mindazt ami voltam,amikor már nem én irányítottam,amikor már nem voltam az egyetlen...

Elengedtelek,hogy visszatalálj hozzám ha akarsz...