Mindenki tudja miről van szó.

Mindenki tudja,hogy egy párkapcsolat két emberről kell,hogy szóljon.

Benne van a szóban is,hogy pár,tehát két ember az aki valamilyen mértékben összeköti az életét,szebb esetben esküvel erősítik meg a szövetségüket.

Sok esetben előfordul,hogy valamiért ellaposodik,megromlik a kapcsolatuk...

Előfordul,hogy az egyik fél már nem olyan figyelmes,nem tesz bele elegendő energiát a kapcsolatba,nem mutatja ki,nem fejezi ki az érzelmeit a másik felé.

Amikor az egyik ember úgy érzi,hogy kevés neki az amit és amennyire kap a másiktól,akkor vagy fellázad és szemrehányást tesz a másiknak azért,hogy figyeljen jobban,fordítson több időt rá,hogy legyenek többet együtt... vagy csendben magába fordul és elrejti azt ami hiányzik neki.

Nem jó ha elfojtja a vágyait,nem jó ha nem engedi feltörni magából azt ami a szívét nyomja...

Szaporodnak benne a sérelmek,felhalmozódnak az elfojtott érzelmek,vágyak.

Csak hiányt fog érezni,elfárad abban,hogy csak ad és nem kap.

Mert azért a kapcsolatban nem csak adni kell,nem csak arról szól és cserébe nekünk ne jusson benne semmi jó.

Elkezd lelkileg sorvadni ha nem kap viszonzást,elkezd hervadozni mint egy szál rózsa egy szép vázában amiben már possad a víz,ha nem valami ki bizonyosságot,üresnek fogja érezni magát ha a szerelem tartályait üresen hagyják...

Egyszer csak felbukkan egy új ember az életében,esetleg feltűnik a színen egy régi szerelem aki szinte az első látásra feléleszti benne azt amit addigra már el is felejtett,feltörnek az elfojtott érzelmek és ott találja magát ahol már azt hitte sosem fogja,egy szerelemben.

Ilyenkor aztán jöhet az agyalás.

Agyalás mert szereti a párját,agyalás mert az az új ember pont úgy szereti,pont azt adja meg neki amire vágyik évek óta,ami hiányzik neki évek óta...

Visszakapja az életkedvét,újra azt érzi,hogy valakinek sokat jelent,újra felértékelődik az önbecsülése,újra NŐNEK vagy FÉRFINAK érzi magát,legalábbis addig amíg a másikkal van,amíg meg van az az állapot amit az az új teremtett.

Újra tűzben ég a szíve,újra lángol a teste,újra élettel teli,újra él.

Újra boldog...és mégsem.

Lelkiismeret furdalás is gyötri hiszen nem lehet felhőtlen a szerelem...eszébe jut,hogy otthon várja valaki...eszébe jutnak a szép emlékek arról aki most már nem úgy tekint rá mint régebben,de azért még valahol szereti így is...

Nem tudja mit tegyen,nem tudja mit engedhet meg magának.

Őrlődik,szenved.

De azért amikor újra elérkezik az új pásztoróra ideje,puccosan felöltözik,legdögösebb fehérneműit veszi magára és megy...és élvezi arra a pár órára az életet...és élvezi,hogy újra NŐ,hogy újra értékes,hogy újra él és nem kell elfojtani a vágyait.

Aztán hazamegy,teszi a dolgát és azon stresszel,hogy ki ne tudódjon az ő bűne,mert újra bűntudata van amikor hazaér.

Érzelmi prostituáltnak érzi magát,mert egy kis szeretetért amire olyan nagyon éhezett odaadta a testét,hűtlen lett ahhoz akinek akár esküt is tett,hogy

"jóban-rosszban,míg a halál el nem választ..."

De közeledik a megbeszélt időpont...

és ő már újra izgul,

és ő már újra várja,

és ő már újra készül...

És megy...

nem tud nemet mondani.

Úgy érzi,hogy ő ezt megérdemli.

Mert ott,mert akkor,mert addig

ő újra NŐ,újra értékes,teste újra a szenvedély lángjában éghet,újra örül,újra él...

Még akkor is ha szerelmi háromszögbe zárva...