Vannak dolgok amiktől félünk.

Félünk kutyától,táriszonyunk van,félünk a pókoktól,bogaraktól,van aki klausztrofóbiás,van akinek víziszonya van,van aki

szerelemfóbiás.

Félelmeinket negatív tapasztalatok,helytelen berögződések vagy túlzottan féltő "jó tanácsok" táplálják.

Akinek gyerekkorában egyfolytában azt mondják,hogy ne menj oda a kutyához mert megharap az nagy valószínűséggel félni fog tőlük,de minimum tartózkodni fog attól,hogy kapcsolatba kerüljön valamikor is kutyával...

Van aki nem mer lifttel utazni,mert vagy kiskorában beragadt vagy bemesélték neki,hogy nem helyén való lifttel menni,vagy valaki a saját félelmét rávetítette...

Inkább megy gyalog vagy sehogy a 9.-re is csak ne kelljen beszállni abba zárt térbe...

Akit gyerekkorában bogarakkal ijesztgettek vagy csak azt tapasztalta,hogy a pókok,bogarak vagy bármilyen ízeltlábú állat káros vagy csúnya vagy harap vagy csíp... az nagy eséllyel tartani,undorodni fog ezektől...

Akit gyerekkorában túlzottan féltettek,nem engedtek víz közelbe nehogy megfulladjon,nehogy lehúzza az örvény...az később valószínűleg nem fog sokat úszni,legalábbis olyan vízben nem ami élő,ahol nem látja sem az alját,sem azt,hogy miben és mik között úszik...

Amitől túlzottan féltenek,amiről kezdetektől fogva lebeszélnek,vagy csak a negatív dolgokat mesélik el azoktól később,felnőve tartunk vagy óvakodunk azokat megtapasztalni.

Nem azt kell hangoztatni,hogy a kutya harapós! Azt kell megtanulni,hogy miként kell közeledni hozzá!
Nem azt kell csak mondani,hogy a víz veszélyes és bele lehet fulladni!  Meg kell tanítani úszni a gyereket!

A bogarakat sem kell beállítani valami rettenetes szörnyeknek,felnagyítva a csak számunkra negatív tulajdonságaikat! Meg kell tanulni velük élni és meg kell tanulni a velük való bánás módot is!

Nem a félelmet kell megtanítani,belenevelni,belekódolni valakibe!

Meg kell vele ismertetni a világot,hogy ne féljen attól...meg kell ismertetni a szerelmet,a párkapcsolati buktatókat,meg kell tanítani használni a szívét,h ne fojtsa meg a félelem.

Akinek kezdetektől fogva azt hangoztatják,hogy neeee legyél szerelmes,hogy úgyis elmúlik,hogy csak megégeted ,ne szeress mert csak kihasználnak,ne nősülj meg mert úgyis elválsz...

Akinek ennyi negatív dolgot sugároznak a legszebb emberi érzésről az nagy eséllyel nem fogja megismerni,bezárkózik,nem nyitja meg kapuit mások előtt,nem fog tudni szeretni.

Aki egyfolytában csak azt hallja,hogy a szerelem egy kórság,egy ártalmas dolog az félni fog tőle,fenntartásai lesznek a hozzá közeledőkkel szemben.

Ha netalántán egyszer mégiscsak szerelmes lesz a sok óva intő tanács ellenére is akkor nem biztos,hogy kellő mértékben tudatja,érezteti a másikkal. Ha pedig arra kerül sor,hogy elhagyják akkor mélységes mély bánatba zuhan,"rájön",hogy tényleg nincs olyan szerelem ami örökké tart,mindegyiknek szakítás a vége,csak idő kérdése és mindenkit megcsalnak...

Minden ami negatív egy kapcsolatról azt ő tudni fogja.

Későbbi életére is hatással lesznek a most már "megerősítést" nyert tényezők.

Nehezen,egyre nehezebben alakít majd ki új és újabb kapcsolatokat,bezárkózik,elrejti magát a világ elől...

Akár öreglány vagy agglegény maradhat egész hátra lévő életében.

Ha pedig lesznek kapcsolatai akkor nem fog érzelmeket mutatni,nagyon óvatos lesz,mert ő már tudja milyen csalódni,milyen elhagyottnak lenni.

Fél az elhagyástól,fél a magány érzésétől amit akkor érzett amikor egyedül maradt.

Fél mindentől ami elvesztést jelent.

Így vagy idejekorán szakít, még mielőtt kötődni kezdene vagy csak felszínes félig-meddig kapcsolatai lesznek...

Nem az a jó módszer arra,hogy dolgok,állatok,tényezők,érzések,kapcsolatok(tehát a természetes élet velejárói) rossz oldalát ismertetjük meg valakivel aki fogékony és rögzít mindent amit hall,lát és érez!

Azt kell megtanítani és megtanulni,hogy lehet úgy kapcsolatba kerülni,érintkezésbe lépni minden dologgal!
Nem éget a tűz sem ha nem játszunk Mucius Scaevolát,a kutya sem fogja leharapni a kezünket ha tudjuk,hogy kell vele bánni,nem fulladunk bele a vízbe ha tudunk úszni és betartjuk a szabályokat.

A szerelem sem rossz érzéseket tartalmazó lélekállapot.

Nem a párkapcsolatok rossz oldaláról kell mesélni vagy sírni!
Nem szabad a negatív oldal  felől megközelíteni.

Na nyitottan közeledünk és nyitottan állunk új kapcsolatok elé és közben nyitottan viselkedünk,hagyjuk magunkat szeretni és kimutatjuk az érzéseinket akkor nem lesz olyan negatív élmény ami a félelmeink miatt következne be.

Csalódás persze akkor is érhet,de ha felkészültek vagyunk akkor fogjuk tudni egyrészt az okát,másrészt fogjuk tudni helyén kezelni.

Ne legyen bennünk félelem az eddig ismeretlen dolgoktól,ne féljünk ha pók mászik a falon,ne menjünk az út túlsó oldalára ha jön velünk szembe egy kutya...

Ne féljünk az újtól,ne húzzunk biztonságot nyújtó de magányosságot megerősítő falakat magunk köré,ne legyen bennünk

Szerelemfóbia.