Sok ember él egyedül,sok ember él boldog párkapcsolatban,sok ember él úgy párkapcsolatban,hogy minden lehet de nem boldog...

Sok ember,nő és férfi egyaránt szenved akkor amikor nincsen társa,partnere,szeretője vagy bármilyen kapcsolata másik emberrel,főleg nem másik neművel...

Nők és férfiak is lehetnek kapcsolatfüggők mert vagy megszokták azt,hogy van olyan akivel megoszthatja a minden napjait vagy legalább boldog órákat élhet át vagy csak egyszerűen úgy érzi jól magát ha van valakije.

Akik úgy érzik csak magukat jól ha van partnerük,azok elkövethetik és sokszor el is követik azt a hibát,hogy belemennek olyan kapcsolatba és benne is maradnak ami minden csak nem boldogító,nem felemelő,nem szeretettel teljes.

Mindezt teszik a gyengeségükből adódóan. Nem kevesebbek ők,nem kisebb az értékük csak gyengébbnek születtek vagy ilyenné alakította őket az élet,nem bírják úgy kezelni a történteket mint mások.

Hamar belemennek olyan dolgokba amikhez normál esetben hosszabb időre van szükség.

Hamar ágyba bújnak a másikkal,mert azt vélik jónak ha minél előbb megteszik.

Lefokozzák,alul értékelik magukat,nincs sem büszkeségük,sem helyes önértékelésük,olcsón adják a bőrüket...

Nagyon sokan hamar be adják a derekukat a másik nem hódtóinak mert helytelenül azt hiszik,hogy azzal ha sietnek magukhoz tudják édesgetni a másikat.

Ez épp az ellenkezőjét váltja ki annál aki előbbre is lát az orra,illetve a farka hegyénél.

Az aki hamar ágyba vihető vagy az aki előbb ajánlkozik fel annál mint ahogy Őt magát megkívánnánk az úgymond olcsó... Se küzdeni nem kellett,se meghódítani,de még csak meg sem kellett kívánni,hiszen ő ajánlkozott.

Nem is a Másikra vágyik csak valakire akinek a karjai között lehet. Nem a Nő vagy a Férfi kell neki hanem csak egy ember aki gyors vigaszt nyújthat neki...

Aki ilyen gyorsan,olcsón odaadja magát nem számítson arra,hogy értékesnek fogják titulálni,csak annyira becsülik mint ő saját magát.

Ha gyorsan,könnyen jön akkor ugyanolyan sebességgel fog eltűnni is.

Ne becsülje senki alul magát,ne szabja meg senki alacsonyan az értékét.

Legyen komoly ára magunknak,legyen értékünk,legyen árunk.

Ne is túl magas,ne legyen elérhetetlen,de túl alacsony sem lehet.

Meg kell találni azt a normális középárfolyamot,arany középutat ami a valódi értékünket kifejezi!

Ha túl könnyen kaphatóak vagyunk,akkor nem fognak becsülni,mert a megszerzéshez sem kellett erőt kifejteni így azt gondolják,hogy majd a kapcsolatban sem kell semmit tenni,megy úgyis minden magától vagy majd az aki az egészet kitalálta majd megoldja...

Drágán kell adni magunkat,hiszen értékesek vagyunk!

Ha valakinek a kincse szeretnénk lenni,akkor úgymond fizesse meg az árát!

Drágán add,az életed!

Egy van belőle!

Életünkben nem statiszták vagyunk vagy mellékszereplők...

Legyen mindenki a főszereplője és lehetőleg rendezője is saját életének!

Legyen értéke minden percnek amit veled eltölthet valaki,érezze magát megtisztelve az akit a közeledbe engedsz,érezze kitüntetésnek azt ha az ágyadban lehet, becsülje meg azt az időt és energiát amit ráfordítasz!

Ne legyen senki leárazott olcsó,akciós fogyasztási cikk!
Drágán add magad,mert az életed adod oda,az életedből töltesz el időt valakivel,az pedig nem lehet értéktelen,abból csak egy van!

Drágán add!