Amíg nem vagyunk készek egy faladatra addig nem vagyunk alkalmasak sem annak ellátására...

Amíg nem állunk készen egy kihívásra,azt nem fogjuk tudni teljesíteni...

Amíg nem öltöztünk fel szép ruhába,amíg nem készülünk el addig nem is indulunk el a színházba...

Akkor miért vág bele sokszor az ember egy kapcsolatba amíg nincs kész?

Azt hisszük,hogy az új majd feledteti velünk a korábbi sérelmeinket?!

Nem fogja...max figyelem elterelésre lesz jó,többre nem futja az erőnkből...

Amíg egy korábbi párunkat siratjuk addig szigorúan tilos lenne újra nyitogatni azt a bizonyos ajtót...

Amíg nem állunk készen,amíg nem vagyunk újra egészek addig csak terhek lehetünk más életében.

Amíg nem rakjuk újra össze magunkat addig nem lesz mit szeretni bennünk,addig csak félemberek lehetünk.

Amíg nem tündökölünk újra díszruhában,amíg nem ragyogunk egyedül is addig nem lesz rajtunk semmi feltűnő,figyelemfelkeltő...

Amíg nem látjuk magunkat is szépnek,amíg nem érezzük magunkat szerethetőnek,addig nem is fognak sem szépnek látni,sem szerethetőnek érezni...

Amíg nem vagyunk egészek,addig ne akaszkodjunk más nyakába,ne akarjuk,hogy ő rakjon össze bennünket!

Amíg nem szeretjük magunkat ne várjuk el,hogy más majd megteszi helyettünk!

Amíg vagy kész,amíg nem vagy egész,amíg nem szereted magad addig egy dolgod van,CSAK magaddal foglalkozni,magadat összerakni,magadat fényesíteni,legszebb díszbe öltöztetni és tipp-topp állapotba hozni!

Amíg nem végzel addig csak nehezék vagy másnak nem szerethető,csak egy sajnálható embertárs...