Meddig marad bennünk valaki,akit valaha is szerettünk?
Valaki akit olyan közel engedtünk,hogy a lelkünk legféltettebb titkait rá bíztuk,akit a szívünk legkisebb zugába beengedtünk,annak az emléke örökre megmarad.
Az érzés ami szép volt,örökre szép is marad,nem fog elmúlni.
Fénye megkophat,lepattogzódhat róla a lakk,de attól még a szívünkben örökre eredeti fényében fog ragyogni.
Miért is nem múlik,nem szűnik meg?
A szívben nincs lomtár,nem törölhető a memóriatár?
Lehet,hogy nincs rá semmi oka,hogy valakit még akkor is szeressünk amikor nemhogy okot nem ad rá hanem egyenesen méltatlan a szerelmünkre,de ha valamikor szerettük,akkor örökre fogjuk szeretni. Azokba a pillanatokba repülünk vissza az időben amikor még szeretett vagy legalábbis úgy éreztük,mert hittünk benne.
Szívünkben nincs olyan hely ami a "nemszeretem" része lenne.
Régi szerelmek,régi érzések egytől-egyig ott vannak a mi kis,titkos komódunkban,csak ki kell húzni a megfelelő fiókot és máris ott van ő és az érzés is amit éreztünk iránta,amit ő hagyott itt bennünk.
Emléke,érzése,lenyomata mindig is bennünk.

Bennem vagy,elengedtelek
Bennem vagy,kiengedtelek
Bennem vagy,szerettelek
Bennem vagy,megöleltelek
Bennem vagy,nem ismertelek
Bennem vagy,őriztelek
Bennem vagy,vigyáztalak
Bennem vagy,féltettelek
Bennem vagy,éreztelek
Bennem vagy,tiszteltelek

Bennem élsz tovább!
Meddig?
Mindig.