Behajtani tilos...
Kivéve célforgalom...
Ha valaki már volt elhagyva és törték össze a szívét akkor nagyon is jól tudja azt,hogy utána milyen az élet ami csak túlzásokkal nevezhető életnek.
Sok minden elmondható az utána jövő első szakaszra csak az nem,hogy jó...
Joggal érezzük akkor azt,hogy szar az élet...és,hogy minden súly rajtunk van ami alatt összeroppanhatunk...
Az élet akkor csak vegetálás,életfunkciók vannak ugyan,tesszük a kötelező dolgainkat de csak zombik vagyunk...
Ilyenkor nem vágyunk semmire és senkire . Csak Ő az akire gondolunk,aki után vágyakozunk.
Úgy érezzük,hogy soha többé nem leszünk szerelmesek...
Sőt meg is fogadjuk,hogy többet aztán nem is alakítunk ki kapcsolatot.
Kirakjuk magunkra a
Behajtani tilos
táblát.
Senkit nem engedünk a közelünkbe,senkivel nem vagyunk kedvesek,még csak nem is mosolygunk rá senkire,nem flörtölünk,nehogy valaki véletlenül még viszonozza...
Még tükörbe is óvatosan nézünk,kerüljük még a saját tekintetünket is...még magunkkal sem teremtünk szemkontaktust.
A táblához méltóan viselkedünk és nem engedünk senkit a közelünkbe...
Aztán egyszer csak oldódik a fagy ami a szívünket jégbe zárta,oszlanak a fájó emlékek...
Kicsit felébredünk a kómából amiben addig voltunk...
Kicsit érdeklődünk már a világ és az emberek felé,de csak félgőzzel csak úgy ímmel-ámmal csak úgy komótosan...
Elkezdünk kapcsolatokat kialakítani de csak félig nevezhető kapcsolatnak az ami ilyenkor alakulgat...
Nem tudunk még szeretni így ha valami lesz az szinte biztos,hogy érdekből születik,valamilyen céllal.
A másik féltől sem várunk el semmi többet annál,hogy az érdekeink találkozzanak és,hogy a nagyon rövid távú céljaink megvalósuljanak.
Nem jöhet senki közelebb annál mint amennyire mi akarjuk!
Csak akkor jöhetsz ha ugyanaz az a célod mint nekem és nem maradsz egy pillanattal sem tovább ha a célt elértük...
Oda is van írva,érthetően,világosan,hogy
Kivéve célforgalom
Aztán a rövid távú célok mér nem is olyan jól...többre vágyunk,többet akarunk...
Érdekes módon újra ki tudjuk nyitni a szívünket,lecseréljük a kiegészítő táblát
Kivéve engedéllyel feliratúra
Ez már haladás de még nem teljes felépülés.
Az majd akkor következhet be ha már az tábla tartó oszlopot is kidöntjük a helyéről és helyére ültetünk egy fát,az alá egy padot rakunk és azon ücsörögve gyönyörködünk a világ szépségeiben.
Nem meglepő módon egyszer csak átjön egy fa alóli padról és leül mellénk valaki aki szintén táblaszerelő volt valamikor...
