Ugye azt mindenki tudja, hogy terhet cipelni, főleg ha az felesleges, nagyon fárasztó tud lenni.

Előbb utóbb belefáradunk, ha súlyos csomagot cipelünk a hátunkon, elfogy az erőnk, elhagy a lendületünk és meg kell pihennünk, erőt kell gyűjtenünk, hogy folytathassuk az utunkat. De van egy egyszerűbb módszer is arra, hogy megmaradjon az erőnk, ne hagyjon cserben a lendületünk:

-nem visszük magunkkal, csak azt, amire feltétlenül szükségünk van!

Minek is hordoznánk magunkkal az egész előéletünk, miért is tennénk, ha az nem szükséges?

Le kell tenni minden olyan terhet, ami fizikailag vagy mentálisan megterhelő, meg kell válni minden olyan tárgyi vagy lelki emléktől, ami negatív érzésekkel bombáz bennünket!

Ha annyira ügyesek vagyunk, hogy nincsenek nem odaillő cuccaink a napi poggyászunkban, akkor is érezhetjük úgy, hogy nem vagyunk tipp-topp állapotban, se lelkileg, se fizikailag.

Ez azért is lehet, mert nem húzunk éles határvonalat közénk és a mindennapi, bejövő információ áradat közé.

Ha nem szelektív a gondolkodásunk és nem válogatjuk meg, hogy mi az, amit beengedünk, akkor túl sok olyan dolgot látunk, hallunk, ami elvonja azt az energiát, amit magunkra kellene fordítani.

Ne vegyük magunkra mások terheit, ne érezzük sajátunknak azokat a problémákat, amikre az égvilágon semmi hatásunk nem lehet és nem jöhetünk szóba úgy, mint befolyásoló tényező!

Teljesen felesleges azokkal a világszerte felmerülő problémákkal terhelni az agyunkat, amikre az otthonunkból semmiféle hatást nem tudunk gyakorolni!

Meg kell válogatni az információkat és a bejövő ingereket ahhoz, hogy ne szívja el az energiáinkat!