Sok párkapcsolat minősége romlik el azon a ponton,
hogy a benne lévő felek vagy nem adják át magukat teljes mértékben, hogy csak félgőzzel vannak benne,
vagy azzal rontják el, hogy túlzottan odaadják magukat, szinte használatra a másiknak.
Az sem jó, ha valaki nem vonja eléggé bele a másikat, vagy nem akar elmélyülni a kapcsolatban...de az sem engedhető meg, hogy szinte csak használati tárgyai legyünk valakinek, aki kénye-kedve szerint játszadozik velünk és az érzelmeinkkel...
Át kell adnunk magunkat, ha azt akarjuk, hogy érezhető legyen mindaz amit nyújtunk, ki kell fejeznünk a szeretetünket ha azt akarjuk elérni, hogy észrevegyék, érezzék mindazt amit valójában érzünk!
Súlyos hiba az, amikor azért nem akarunk 100%-ban benne lenni a kapcsolatban, mert valaki, valamikor visszaélt a bizalmunkkal vagy kihasznált bennünket!
Csak úgy lehet elmélyült, érzelmekre épülő kapcsolatot kialakítani és fejleszteni ha minden fél érdekelt abban, hogy legyen fejlődés, legyen minőség.
Nem szabad sem gátlásokkal akadályozni a továbblépést, sem félelmek miatt szinte kívülállóként részt venni egy kapcsolatban!
Mindenki legyen benne teljes mértékben!
De az sem jó, amikor annyira odaadjuk magunkat, hogy magunkra nem marad se idő, se energia, se igény.
Add át magad, de őrizz meg magadnak is valamit, csak magadnak!
Add át magad, ne legyél megközelíthetetlen, de a korább életed kedvelt részeiről, kedvenc hobbijaidról, nézeteidről, elveidről még véletlenül se mondj le, még az ő kedvéért sem!
Ne vessz el a kapcsolatban, mert akkor nem te leszel az aki vagy...és előbb-utóbb frusztráló lesz számodra az ember is, akivel és az a kapcsolat is amiben vagy!
Maradjon csak magadnak valami, ami csak a tiéd, amit csak te élvezel!
Nem titkos szeretőre gondolok...
Maradjon "én idő", amiben kiélheted mindazt ami nem a kapcsolatról, nem róla, hanem csak magadról szól!
Maradjon meg csak neked a sok kedvenc sorozatod, maradjon meg csak neked a kedvenc sportod vagy bármi ami akkor is örömmel töltött el, amikor ő még a láthatáron sem volt!
Add át magad!
De ne használatra!
Csak annyira legyél benne a kapcsolatban, mint amennyire te is szeretnéd, hogy a másik benne legyen!
Szeress feltételek nélkül, ne hagyd, de te se hagyd, hogy feltételekkel szeressenek!
Addig jó a párkapcsolat, addig él, amíg éltetik, amíg élvezik, amíg nem csak terhes, amíg nem csak egy fél vágyai teljesülnek benne!
Attól párkapcsolat, hogy két fél -akik egészek- együtt alkotnak egységet egy kettejük által kialakított két személyes közösségben.
Ebben a közösségben egyik fél sem szenvedhet hátrányt, senki nem lehet folyamatosan a másik terhére, egyik fél sem szabhat gátat a másik fejlődése elé, egyik sem korlátozhatja a másik személyes szabadságát, egyik fél sem törheti le a másik szárnyait!
Át kell adni magunkat, hogy a másiknak is jó legyen!
De meg is kell őriznünk magunknak valamit magunkból, hogy egészek maradjunk és ne legyünk tőle függők!
Amit átadunk, az mindaz, amitől nem leszünk szegényebbek, sőt csak gazdagodunk általuk...
Szeretet...törődés...figyelem...empátia...ölelés...mosoly...szerelem...
Mind ingyen van...nem terhelő adni, nem szabad velük fukarkodni!
Amit pedig megőrzünk, csak magunknak az mindaz ami őelőtte voltunk...
Lelki békénk, harmóniánk, lelki szabadságunk, kedvenc időtöltéseink...amiket akkor sem szabad feladni vagy hagyni, hogy elvegyék ha bármilyen párkapcsolatban vagyunk!
Hiszen ha nem marad magunknak semmi...akkor már át is estünk a bizonyos ló túlsó oldalára, mert kapcsolat függők leszünk, párunktól fog függni, hogy milyen az éppen aktuális lelki állapotunk, ha ő rosszul van, mi is...és csak akkor leszünk jól, ha elénk dob valami kis szeretet morzsát, amit felcsipegethetünk...és még örülünk is, hogy kaptunk végre valamit...
Ha nem őrzünk meg magunkból valamit csak magunknak, akkor őnélküle már nem is leszünk se jól, se boldogok, se önfeledtek...de vele sem.
Add át magad, de őrizz meg magadnak is valamit, csak magadnak!
