Sok embernek vannak céljai, titkos vágyai az életben.
Sokan készítenek bakancslistát, amit mindenféleképpen valóra szeretnének váltani.
Sok ember csak álmodozik, csak a fellegekben jár...
Mindenki, aki tervez, az jól teszi, hiszen addig van élvezhető életünk, amíg a jövőt mint egy megvalósuló célt látjuk, és nem csak odáig látunk, hogy kedd vagy szerda...vagy jövő hét vagy azután...
Mindenkinek kell valami, ami motiválja az életében, kell valami erő, ami hitet, elszántságot ad...
Kellenek kitűzött célok, még akkor is ha fogalmunk sincs akkor, abban a pillanatban amikor megálmodjuk.
Sokan képesek a ló túlsó oldalára esni és olyan nagyot álmodnak amire semmi esélyük nincs, hogy megvalósítsák...
Sokan nem a saját álmaikat valósítják meg, hanem csak mások érdekeit tartják szem előtt, csak másokat tesznek boldoggá...
Szép, jó és dicséretes az önfeláldozás, de ha magunkat nem tesszük boldoggá, ha a magunk örömei mindig háttérbe kerülnek, akkor örök életünkben csak mint szolgák fogunk élni.
Ne álmodd az életed, éld az álmodat!
Nem csak álmodni kell szép dolgokról!
Fel kell ébredni és nekivágni a megvalósításnak!
Nem elég vágyakozni arra, hogy elmegyünk szép helyekre vagy, hogy nekivágjunk az ismeretlennek!
Nem elég álmodozni arról, hogy a kényelmetlen és boldogtalan kapcsolat helyett bele vágjunk egy új világ megismerésébe!
El kell indulni és megvalósítani!
Nem szabad félni a változástól!
Ha csak egy álomvilágban lehetünk boldogok, akkor a valóságból ki kell lépni és abba az álomba át kell menni ahol szép életben lehet részünk!
Mindenkiben legyen annyi bátorság, hogy erőt vegyen magán és felvállalja saját magát és akkor is nekivág a saját útjának, ha a lépcsőn kívül semmit sem lát belőle.
Akkor is merni kell nekivágni, ha csak azt a kereszteződést látjuk, ahol elágazik az utunk, még úgyis ha nem látunk és nem tudunk semmit arról ami vár ránk.
Ha nem vagyunk ott és úgy boldogok ahol és ahogy élünk, akkor azt az álmot kell megvalósítani amiben és ahogy jobban érezzük magunkat.
Nem elég álmodni!
Mert akkor anélkül elrepül az életünk, hogy jutott volna nekünk valami szép és jó.
Minden álom megvalósítható, ha nagyon akarjuk!
Nem egy tűzpiros Maserati-t vagy egy Csendes-óceáni szigeten lévő nyaralót kell álmodni!
Maradjunk azért valamennyire a realitás talaján és a lehetőségeinket valamennyire figyelembe véve tűzzük ki a céljainkat!
Ha sosem álmodunk, ha soha nincsenek titkos, egyéni vágyaink, akkor egyedül soha nem lesz részünk sem boldogságban, sem örömben...mindig mástól várjuk el, hogy elvigyen az ő álomvilágába...oda amit ő álmodott meg saját magának...
Mi ott csak az álom részesei leszünk, de nem a főszereplői...akkor csak az ő álmai fognak megvalósulni...
Mi magunk pedig csak egy vendégként osztozni fogunk az örömeiben...
Jó érzés mást örülni látni, jó dolog más arcára mosolyt csalni...
De az örökös másnak való élést hagyjuk meg Teréz anyának vagy Gandhinak!
Mi nem ők vagyunk, nem az ő életük a miénk.
Legyen erőnk felébreszteni magunkat és ne féljünk felhúzni a vekkert, hogy még időben felébredhessünk és megvalósíthassuk az álmainkat!
Nem arról kell szólnia az életünknek, hogy csak ábrándozunk és elmerengve fürkésszük a messzeséget ahova szeretnénk eljutni...
Egy útikönyv vagy egy film nem adja vissza azt az érzést mint amikor saját elszántságunknak köszönhetően, saját erőnkből eljutunk egy olyan helyre vagy egy új élethelyzetbe, amiről addig csak álmodni mertünk...
Vágj bele!
Ne álmodd az életed!
Éld az álmodat!
