Jól élünk, gazdagabbak vagyunk mint valaha.
Legalábbis, ami a materiális javakat illeti.
Több, új, szép autó cirkál az utakon mint valaha...
Több, szép, új lakás, ház van mint valaha...Ami miatt szegényebbek vagyunk mint valaha...
Az egy főre jutó mobiltelefonok száma is több mint bármikor...sokan szép, divatos ruhákban járhatunk...
Mégis szegényebbek vagyunk lelkileg mint valaha.
Az anyagi jólét nem hozza magával törvényszerűen a boldogságot. Ha meg van mindenünk, akkor jó esetben csak az anyagi gondjainktól szabadulunk meg, de boldogok nem leszünk csak azért, mert szép autóban utazunk, szép, tágas otthonban élhetünk vagy minden évben eljutunk olyan helyekre nyaralni, amiről sok ember még csak álmodni sem mer.
Ha túl sok lélektelen dologgal vesszük körül magunkat, amik az anyagi jólétünket bizonyítják, vagy annak fenntartását szolgálják, akkor könnyen függőkké válunk, mégpedig azért, mert félünk attól, hogy azokat elveszítjük, vagy le kell mondani róluk...
A rossz az egészben az, hogy túl dologgal állunk tulajdonosi viszonyban, túl sok tárgy van a birtokunkban, ami miatt sok ember elköveti azt a hibát, hogy a párkapcsolataikban is birtokviszonyt alakít ki...a társára is úgy tekint mint bármelyik tulajdonára és akképpen is kezeli.
Nem néz, nem lát az arc, a test mögé, nem érdekli, hogy ki az, aki abban a testben lakik. Egy dolog foglalkoztatja, hogy a maga érdekei ki legyenek szolgálva és a párjára is csak addig tart igényt, amíg segít abban, hogy ő minél jobban élhessen.
Ugyanakkor félelemben él, mert tart attól, hogy elveszíti a kényelmet, elveszíti a biztonságot, elveszít mindent, ami a tulajdona.
Mihez is kezd egy ember, akinek megvolt mindene, és azok egy napon nincsenek jelen az életében?
Mi lesz azzal, aki egy reggel úgy ébred, hogy semmije, senkije nincs, és ott áll egyedül a semmi közepén?
Nem tárggyal, hanem egy igaz társsal lehet boldogan élni!
Minden, ami a tiéd, elveszítheted, a társad, ha igazi, akkor soha! Tőle csak az ásó-kapa-nagyharang választhat el.
De ő, még utána is veled marad!
Mert nem a tulajdonod, hanem azért, mert ő is úgy akarta!
