Meg kell tanulnod, hogy, amikor egyedül vagy, mert egyedül élsz, vagy nincs épp veled senki, akkor is döntened kell, mert te vagy a felelős saját magadért!

Ha nincs senki, aki megfogja a kezed és odavigyen, ahol feltételezi, hogy neked a legjobb, akkor a te kezedben van a kormány és csak te irányítasz.

Vagy döntesz és haladsz, vagy nem, de akkor maradsz.

Választanod lehet és kell is.

Maradhatsz is ott, ahol ugyan közel sem volt optimális a helyzeted, viszont kényelmes, mert nem kell semmit se tenned, és elönt a kényelmes lét boldogsága, nem kell erőt kifejtened, nem kell semmi megterhelőt tenned.

Ez kinek jó és kiengedheti meg magának? Egy gyerek, akit eltartanak, akinek viselik a gondját,  aki még nem felel a tetteiért és nem is kérhető tőle számon semmi.

De akinek már nem a szülei viselik a gondját, vagy nem eltartottja valakinek, tehát önálló az élete, nem függ senkitől, annak döntenie kell, hogy saját élete lehessen és abban a legjobban élhessen!

Ha haladsz, ha el mersz indulni a saját, és persze ismeretlen út felé, akkor először senki sem fogja majd a kezed, nem mondják azt, hogy merre haladj vagy, nem mástól kapod az erődet.
De tudod mit?
Ha jól belegondolunk, ez csak a hasznodra válik.

Megedződsz, megerősödsz, és onnantól egy dolog biztos: nincs az a csapás, ami úgy össze tudna törni, hogy ne tudnál felállni.

Tudod, miért? Mert magadból szerzed az erőt, és nem másból....

Átélni, végigcsinálni természetesen nehéz!

De aki megteszi, az utána olyan erős lesz, hogy semmilyen forgatag nem teríti le!