Minden embernek van előélete, amit valamilyen mértékben biztos, hogy megoszt azzal, aki új emberként lép az életébe.

Ez így is helyes, mert nem szabad eltitkolni egy ismerkedés során a múltunkat, hiszen pont az a célunk, hogy megismerjük egymást.

Természetesen lehetnek titkaink, amiket féltve őrzünk és megtartunk magunknak, senki számára nem lesznek hozzáférhetőek.

A legjellemzőbb az, hogy ha félve és óvatosan, de elmondunk azért magunkról szinte mindent.

Az a minden viszont lehet, hogy túl sok, ha nem vigyázunk arra, hogy ne egyszerre meséljünk el mindent magunkról. Persze előfordulhat az is, hogy a múltunkban, de jelenünkben is lehetnek olyan dolgok, problémák, amik vagy megoldásra várnak, vagy csak összeszorul a gyomrunk, ha eszünkbe jut.

Ezeket a dolgainkat nem érdemes túl hamar feltárni, hiszen ha azt látja, hallja az illető ember, hogy problémáink vannak, hogy nem állunk meg a saját lábunkon, akkor megijedhet és hamar menekülőre fogja, vagy velünk marad, de nem szeretetből, hanem sajnálatból, szánalomból. Az pedig nem egészséges párkapcsolat, amiben az egyik fél csak egy szánalomra méltó, segítségre szoruló ember, akivel csak azért maradnak együtt, mert problémáihoz statisztálnak.

Ha bajaink vannak, oldjuk meg, és csak annyit meséljünk el azokból, ami épp szükséges!

Mindenkinek lehetnek vagy vannak problémái, ne terheljünk senkit a miénkkel!

Legyen az a sajátunk, amit egyedül és csak nekünk kell megoldani!

Természetesen később is jöhetnek elő bajok és gondok, de ha azok már akkor keletkeztek, amikor együtt vagyunk valakivel egy bizonyos ideje és szeretjük is egymást, akkor azok már mindkettőnkre tartoznak és a megoldásuk is két ember dolga.

Ne azért keressünk párt, hogy legyen aki átveszi a terheinket vagy megoldja a problémáinkat!

Nem az ő dolga, van neki nélkülünk is elég baja!