Ha gyerekkorunkban azt nevelték belénk, hogy csak bizonyos feltételeknek megfelelve, bizonyítva és teljesítve vagyunk értékesek, önmagunkban nem, akkor felnőtt korunkban gyenge önértékelésünket továbbra is külső visszajelzésekkel próbáljuk erősíteni.

Ha nincs helyén az önbecsülésünk, akkor nem vagyunk felvértezve, nem tudjuk megvédeni magunkat azoktól az emberektől, akik kiakarnak használni és igába akarnak hajtani.

Akár párkapcsolati, akár az élet egyéb területeire gondolunk, ha nincs önbecsülésünk, akkor mi csak a rövidebbet húzhatjuk.

Gyenge emberként szinte mindig mástól tesszük függővé az értékünket, és csak akkor érezzük jól magunkat, ha valaki kellő mértékű megerősítésben részesített. Magunktól eszünkbe sem jut, hogy a saját értékünket fel és elismerjük.

Hosszú de tanulható az, hogy ne függjünk más szeretetétől vagy ne máshoz igazítsuk magunkat.

El lehet sajátítani azt, hogy te magad legyél a legnagyobb tökéletesség még akkor is ha abszolút nem vagy tökéletes, sőt mások szemében lúzer vagy.

Ki nem sz@rja le, hogy mis mondanak mások?!

Sovány vagyok?

Nem baj.

Kövér vagyok?

Nekem így jó.

Szemüveges vagyok?

Jól áll.

Túl alacsony, túl magas, túl széles, túl kerek...

Csupa olyan dolog, amit mások mondanak, ami mások véleménye.

Amit ha magunkénak tulajdonítunk, akkor már ki is alakul a megfelelési vágy. Fogyózunk, súlyzózunk, diétázunk, kontaktlencsére váltunk...

Megfelelési vágyból letesszük azt, ami a mi sajátunk és szerves részünk.

Tesszük azért, hogy kivívjuk mások elismerését, hogy értékesnek tűnjünk az ő szemükben...

Pedig az igazi értékünk az, hogy minden körülmények között megőrizzük önmagunkat. Ha fogyni akarunk, azt nem másért, hanem saját magunkért tesszük, ha izmosodni akarunk, azt nem másért, hanem saját magunkért tesszük...és így tovább.

Tetszek nekik úgy ahogy vagyok!

Szeressenek azért, amilyen ÉN vagyok!

Tiszteljék bennem azt, aki ÉN vagyok!

Ha felveszem a ruhájukat, amit adtak, az nem lesz soha az enyém, a cipőjüket sem az én kaptafém alapján készítették, így valószínű, hogy nyomja vagy feltöri a lában...

Ne erőszakoljuk mag magunkat, ne legyünk másoknak tetszők csak azért, hogy elismerést vívjunk ki és eközben a tükörbe nézve szembe köpjük saját magunkat!