Csak még egy falatot a mama kedvéért, csak még egy kanállal a papa kedvéért...

Bizonyára mindenki találkozott ezzel a felszólítással az élete során, esetleg alkalmazta is a fenti "eljárást" arra, hogy a saját tetszésének megfelelővé tegyen dolgokat.

Nincs ezzel semmi baj, ha nincs túlzásba víve és nem érzünk vagy éreztetünk kényszert miatta.

Sajnos felnőve sokszor elkövetjük azt az alapvető hibát, hogy mindig magunk elé engedünk másokat.

Maradunk az ő kedvéért, még egy kis túlórát vállalunk  főnök kedvéért, még egy kicsit és még egy kicsit halogatjuk a döntéseinket, halasztjuk a saját dolgaink elintézését.

Ha mindig csak mások kedve és tetszése szerint élünk és teszünk, akkor rólunk semmi nem fog szólni, max annyi, hogy mások tetszését elnyerjük ugyan, de mi magunk eközben halálosan elfáradunk.

Ez érthető, mert súlyos teher, kemény munka elérni azt, hogy mindenkinek, mindenben, mindenhol megfeleljünk.

Másért tenni szép dolog, de ha közben mi nem vagyunk feltöltve, akkor előbb-utóbb, de biztosan belerokkanunk, mert csak adunk, cserébe pedig semmit nem kapunk.

Nem csak másokért, más kedvéért kell tenni!

Legyen időnk, figyelmünk, energiánk magunkra is, és ne felejtkezzünk meg arról, hogy mások is tegyenek valamit a mi kedvünkért!

Legyen arra is igényünk, figyelmünk, hogy nekünk is legyen jó, nekünk is legyen szép mindaz, amiben részt veszünk!

Nem önzőség, nem egoizmus magunkat is előtérbe helyezni, de ha valaki annak véli, hát legyen az!

Önzőnek, egoistának is kell lennünk, hogy ne veszítsük el önmagunkat mások árnyékában!