Amikor az ember túl és átélt több kudarcba fulladt kapcsolatot, amikor megérezte sokszor az elhagyottság ízét, amikor különféle okok miatt ott hagyták, akkor alább ad az igényeiből, már nem tart fontosnak sok olyan tulajdonságot a jövendőbeliétől ami pedig alapvető lenne ahhoz, hogy megfelelővé…

Mi a tennivalónk akkor, amikor éppen nyakig benne vagyunk egy szakításban vagy még nem hegedtek be a szívünk sebei? Tehetünk egyáltalán valamit vagy csak elég az önsajnálat és a "majd elmúlik" ? Mit tehetünk és mit kell tennünk, ahhoz, hogy a jövőben ne csak egy sajnálatra méltó, szánalmas embert…

Sokszor, sok ember beleesik abba a hibába, hogy a korábbi kapcsolatainak a kudarca miatt begubózik, bezárkózik, elbújik a világ és embertársai elől... Érthető ha egy súlyos szívtörés után senkivel nem akarunk se komoly, se laza kapcsolatot létesíteni, hiszen legutóbb is csalódás lett a vége a nagy…

Ebben a mai, felgyorsult és mondhatni nem normális világban nagyon sokan vannak úgy, hogy nem kérnek mindabból amit egy komoly kapcsolat jár... Sokan szeretnének ugyan partnert, de csakis olyat, aki egy csettintésre ugrik, kielégíti a vágyakat és már megy is haza... Na jó, egy közös reggeli vagy…

Amikor már elfogadod a tényt, hogy megváltozott az életed, amikor már belenyugszol abba, hogy egyedül maradtál, amikor már tudod, hogy ő reggelente másnak viszi ágyba a kávét, amikor már nem kell ő, aki már másnak süti a rántottát, amikor már nem kell, mert másé... Akkor, és csakis akkor tudsz…

Mi a közös dolog a kapcsolatok végét jelentő szakításokban? Ha egy párkapcsolatban nehézségek adódnak, vagy felmerül a szakítás lehetősége, az legtöbbször a hiányról szól. Hiányolunk valamit a másikból, a kapcsolatból. Aztán, ha kicsit közelebbről ránézünk, kiderül, hogy ez a hiány valójában…