Sok párkapcsolat azon bukik el, azért fut zátonyra, mert a benne lévő felek nem kerültek egymáshoz olyan közel, hogy a lelkük is találkozzon a másikéval.

Nem ismerik meg egymást kellőképpen, túlzottan "tiszteletben tartják" a másikat, nem néznek be a színfalak mögé, megelégednek azzal, hogy csak felszínes információkkal rendelkeznek a párjukról.

Nem vezet sehova az az út, amelyiken mindenki csak arra akar menni, amit ő talált ki.

Ha nem tudjuk meg a társunk vágyait, miben ő nagy segítségünkre van azzal, hogy nem burkolja ködbe magát, ha nem épít maga köré égig érő falakat és nem bújuk ki a nagy, lelkizős beszélgetésekből.

Tudomásul kell venni, hogy egy ismerkedésnek vannak kötelező elemei, amiket ha kihagyunk, vagy átlépünk, akkor csak azt érjük el, hogy hamarabb érünk a közös utunk végére, márpedig egy párkapcsolatnak és a boldogságnak nem az lényege, hogy célba érjünk, hanem, hogy egy olyan úton járjunk, haladjunk, ami minden benne élő félnek maradéktalanul vagy kisebb alakításokkal valóra váltsa az álmait.

Ne siessünk a célhoz, nem az tesz boldoggá, hanem az út maga a boldogság.

Először minden ismerkedésnek ott kell kezdődnie, hogy az alapvető dolgainkat a másik fél tudomására hozzuk, minél kevesebb legyen az eltitkolt tulajdonságunk. Nem érdemes becsapni a másikat, mert előbb-utóbb úgyis ki fog derülni minden és akkor csak csalódunk a reakció miatt vagy éppen ő lesz, aki becsapva érzi magét és túllép rajtunk.

Aki komoly kapcsolatot szeretne, az nem fog se sietni, se siettetni, se becsapni, se játszmázni, hanem először ismerkedik, ismerkedik és még mindig ismerkedik. Nem dönt hanyatt egy vagy két randi után, nem is emlegeti fel, hogy jó lenne már fizikailag eggyé válni.

Először kutakodik, tapogatózik, megpróbálja kideríteni, hogy a másik ember mit szeret, és mit akar a jövőre nézve.

Elsősorban és minden előtt olyan szövetséget kell kialakítani, amibe benne van a feltétel nélküli tisztelet, megbecsülés és szeretet, legelőször barátokká kell válniuk azoknak, akik egymás életében hosszabb időre kapcsolatban szeretnének maradni!

Tiszteletben kell tartani a másikat, nem felemelni kell, hanem megőrizni, fenntartani az ő értékéit, meg kell becsülni azt, ami ő maga.

Szövetségre kell lépni, amiben a kölcsönös segítség, de a kölcsönös elvárások is ott vannak, de nem oltják ki egymást, hanem egymásra épülnek.

Egy normális és boldog párkapcsolatban két egyenértékű ember van jelen, akik egymásnak a legjobb barátai is, de a legfőbb kritikusai is, hiszen együtt vannak sülve-főve, így semmi nem kerüli el a figyelmet, mindent látnak, hallanak, mindent tudnak a másikról.

A legfontosabb, hogy váljanak barátokká még azelőtt, hogy hosszú távra terveznének, nem a szerelmet, hanem a barátság összetartó erejét lehet alapnak választani, az lesz az, amire fel lehet építeni egy nagy és boldog életet!

Olyan cinkos társakká kell válniuk, akik ismerik egymás gondolatát, be tudják fejezni a másik megkezdett mondatát, és olyanná kell válni, hogy bármikor, bárhol és bármilyen esetben számíthassanak egymásra!

Legyünk szerelmesek, hogy legyen elég tűz és szenvedély az indításhoz!

De ha túl akarjuk élni a szerelmet akkor 

Legyünk barátok, hogy tudjunk egymással élni!