Vannak olyan emberek, akik olyan erős, stabil és hatalmas falak mögött élik az életüket, amiket már se lebontani, se átugrani nem lehet, így szinte lehetetlen próbálkozás, majdnem teljesíthetetlen kihívás őket megismerni, hozzájuk közel kerülni.

Élnek egy tuti biztonságos életet, nem kell senkihez alkalmazkodniuk, nem engednek be senkit a várukba, mindenkit ostromló ellenségnek vélnek, mert félnek.

Nem engednek be csak a várfal előtt fogadnak és a legmagasabb bástyáról tartják veled a "kapcsolatot", onnan kiáltanak le hozzád, amikor kommunikáltok.

Ők azok, akik erősnek hiszik magukat, pedig valójában ők a leggyengébb emberek, mert csak akkor érzik magukat biztonságban ha égig érő falak veszik őket körül.

Erősnek képzelik magukat, mert senki sem törheti őket meg, hiszen hozzájuk sem fér senki, tévesen azt hiszik, hogy az erő mértékét a távolságtartásban lehet kifejezni.

Amikor ilyen emberrel próbálsz ismerkedni, akkor jobb ha egyből ostromgépeket, faltörő kost is viszel magaddal, mert egyedül kevés leszel hozzá.

Rendkívül idő és energiaigényes feladat egy várostrom, így olyan mértékű kitartásra lesz szükség, ami valószínű, hogy meghaladja egy halandó ember a képességeit.

Mivel nekik a falak jelentik, adják a biztonságot, ezért nem fognak se jó szóra, se bűvös csábításra kijönni azok mögül...csak akkor ha ők maguk akarják, de akkor is csak megmutatják magukat és már szaladnak is vissza. Nem fogsz közelebb kerülni hozzájuk, nem engedik le neked a felhúzható hidat, amin átjutnál a vizes árkon.

Ők még, vagy már nem akarnak senkit közel engedni, nem akarnak maguk mellé kísérőt, se pártolót, ők csak a saját várukban életképesek, kijönni nem fognak, nem tudnak, nem akarnak.

Minden közeledőben támadótól tartanak, minden ismerkedésben ártó szándékot keresnek és látnak.

Jobb ha feladod, jobb ha kikerülöd, még akkor is ha csábító az, ami, aki a falak között található.