Sokan élnek úgy, hogy halogatnak egy bizonyos döntés meghozatalában, halogatnak változtatni az életükön, halogatnak kilépni egészségtelen kapcsolataikból, halogatnak mindent, ami változást hozna az életükbe. Benne maradnak, bele ragadnak olyan helyzetekbe, olyan párkapcsolatokba, amik csak őrlik az idegeiket, ölik a személyiségüket.

Ó, majd máskor, ó majd holnap, most nem jó az alkalom, most nem lehet, most nem bírok...ezekhez hasonló kifogások tömegével állnak elő, amikor már érzik, hogy valami nem jó ott és úgy, ahol és ahogy vannak, élnek...

  De szabad-e várni a változtatással, szabad-e halogatni azt, aminek már nagyon is eljött az ideje vagy jobb, "lesz, ami lesz" alapon belevágni és úgy elindulni az ismeretlen úton, hogy fogalmunk sincs róla, hova jutunk?

Annak, aki nem mer változtatni és ott marad, ahol neki nem is jó, el fog jönni az idő, amikor nagyon meg fogj bánni azt, hogy annak idején nem váltott irányt, nem ment el onnan, ahonnan nem menni, hanem rohanni kellett volna...rá fog jönni, hogy az élettől nem fog már újabb lehetőséget kapni és nem lesz már ereje, főleg ideje, ahhoz, hogy úgy éljen, ahogy kellett volna.

Amikor rájössz, hogy nincs második esélyed, nincs második életed, akkor kezdődik csak az életed, ami csupa nagybetűvel írható be az emlékkönyvedbe.

Akkor fogsz olyan életet élni, amiről mindig is álmodtál, akkor fogod a saját életed élni, és akkor fogod csak élvezni azt, amit és ahogy élsz, amikor rájössz, hogy most kell élned, hiszen most élsz, most van rá esélyed, hogy jól csináld. Nem holnap, nem azután és nem jövőre...

Ha nem jó ahol vagy, menj el onnan, ha nem szeretnek ott ahol vagy, akkor az helyett, válassz másik helyet.

Választhatsz, vagy elfogadod, hogy leépülsz a belenyugvásoddal és már nem fogod tudni értékelni sem magad, mert mások véleményéhez igazítod a saját megbecsülésed és azokhoz méred magad, akik az irányításuk alá vontak...vagy veszel egy nagy levegőt, összeszeded az erőd, amíg van és hátat fordítasz az egésznek, ott hagyod a helyet és azt is, aki mellett nem élhetsz boldogan, akinek alá vagy rendelted magad, ahelyett, hogy egyenrangú partnere lettél volna!

Amikor megérted, hogy az éveid így is-úgy is elrepülnek, akkor fogsz rájönni, hogy kezdened kell valamit a hátralévő időddel, hogy jobb legyen, hogy szebb és mindig egyre szebb legyen!

Nem kell előre látnod a jövődet, nem kell az út végére koncentrálnod, ne a cél vezéreljen, hanem az, hogy az utad minél szebb ösvényen vezessen, minél boldogabb élmények érjenek!

A boldogságod nem az út végén fog várni, hanem ott lesz veled mindvégig, egész életedben kísérni fog, ha engeded, hogy megközelítsen és ha észreveszed...

Amikor rájössz, hogy nincs második esélyed, akkor születtél újjá, akkor cserélődtek ki benned a hibás berögződések, akkor vált szabaddá a lelked, akkor már nem függsz senki szeretetétől, nem érdekel már más véleménye, magadat, csak magadhoz hasonlítod csak a saját mércédet teszed magad mellé és elé.

Lehet hinni, lehet bízni abban, hogy majd megváltozik melletted valami vagy valaki...de ha csak vársz, akkor nem leszel más csak egy mellékszereplő vagy egy statiszta abban a történetben, amelyikben főszereplő is lehetnél ha szeretnéd...Ha csak arról álmodozol, hogy majd történik valami, majd valaki megoldja helyetted azt, amit neked kellett volna megtenned a saját boldogságodért, akkor csak a remény lesz az, ami éltet, de az nem igazi, az nem élet, se nem előző, se nem új...

Amikor rájössz, hogy nincs második esélyed, akkor kezdődik az új életed!