Akik ilyen vagy olyan okok miatt egyedül élnek vagy egyedül maradtak az élet viharaiban, akik eltévedtek az útvesztőkben, akik valamilyen oknál fogva társ nélkül jönnek-mennek az életben, azok kereshetnek-kutathatnak is de van aki csak hagyja, hogy rá találjon valaki...

Ma, amikor számtalan módja van az ismerkedésnek, amikor több tucat társkereső oldal közül választhatunk, azt hihetjük, hogy könnyű dolgunk van...

Azt hihetjük, hogy elég felregisztrálni valamelyik oldalra, elég ha választunk valami frappáns Coelho vagy Müller Péter idézetet, amit bemásolunk a bemutatkozás rovatba és menni fog minden mint a karika csapás...

Tényleg könnyű a dolgunk, mert személyes találkozás és kontaktus nélkül számolatlanul sok emberrel vehetjük fel a kapcsolatot, nem kell a szemébe nézni, nem kell vele személyesen beszélgetni...sok levelet, több oldalnyi információt begyűjthetünk róla anélkül, hogy a valóságban találkoztunk volna...

Könnyű dolgunk van, mert tolhatjuk balra-jobbra a profilokat...tetszik-nem tetszik...

Randiznál vele...nem randiznál...

Kell-e keresni?

Miért keresünk egyáltalán?

Ha egész emberek vagyunk, akkor miért is keresünk valakit?

Ha nincs más módja annak, hogy társat találjunk, mert nem járunk olyan helyekre ahol ismerkedni lehet, akkor nagyon jó és hasznos dolog egy társkereső oldal, ahol módunk van arra, hogy megnézzük a felhozatalt abban a kategóriában amit meghatározunk, amit magunknak tetszőnek vélünk...

Kell-e és lehet-e úgy ismerkedni, hogy semmi személyes varázst nem érzünk de már olyan dolgokat elárulunk magunkról amiket normál esetben csak a valahányadik randi után tennénk meg?

Levelezünk, levelezünk...

Mire oda jutunk, hogy személyesen is beszélgessünk eltelhetnek napok, de akár hetek is...

Feltárjuk életünk bizonyos titkait, kialakítunk valakiről egy képet, felruházzuk olyan tulajdonságokkal amik lehet, hogy csak a mi képzeletünk szüleményei...mindezt anélkül, hogy találkoztunk volna vele.

Aztán ha eljutunk végre arra a pontra, hogy személyesen folytassuk az ismerkedést akkor sok esetben hideg zuhanyként ér minket a felismerés, hogy "hajaj...ez az ember élőben nagyon nem olyan mint írásban"

Akkor meg minek is folytassuk tovább...

Kell-e egyáltalán keresni?

Nem elég ha hagyjuk, hogy ránk találjon?

Ha nem keresünk, akkor nem is akarunk senkit?

Ha az ember nem akar apáca vagy remete módon élni akkor kell keresni, hogy rá is találhasson a valaki, akkor meg kell mutatni magát a világnak ahhoz, hogy tudják, hogy egyáltalán a Földön van.

Ha nincs senki az ismeretségi körünkben akire ráillik az általunk kialakított kép akkor muszáj keresni is...

Hiszen ha nem keresünk nem is találunk...

Bele kell vetni magunkat abba a bizonyos szénakazalba...ha kell akkor szét kell szórni az utolsó szálat is belőle, hogy megláthassuk és megtalálhassuk a tűt, ami mindaddig láthatatlan marad előttünk amíg nem teszünk semmit a feltárására...

Keresni kell, hogy meg is találhasson!

Számolatlanul sok lehet az az ember akikkel valamilyen módon kapcsolatba kerülünk mire megtaláljuk azt az egyet!

De amíg találkozunk valakivel, addig is éljünk teljes értékű életet, ne a jövendőtől várjuk el, hogy majd vele jó lesz, hogy majd vele egészek leszünk!

Keresni is kell, hogy találj!

Ha találtál, akkor pedig hagyni kell, hogy közelebb kerüljön!

Ha pedig közel van, akkor mindent meg kell tenni, hogy maradni akarjon, hogy neki jobb legyen velem, mint nélkülem!