Amikor nagyon magad alatt mert éppen valaki elhagyott és magával vitte az önbecsülésed, amit önként és dalolva adtál oda, amikor magaddal csak annyit foglalkozol, hogy sajnálkozva, sóhajtozva nézed a tükörképed...

Akkor lépj szintet!

  Amikor nem érzed magad se szépnek, se jónak, se értékesnek, se megbecsülhetőnek...

Akkor lépj szintet!

  Amikor nincs benned semmi szerethető, még te magad is csak szánalommal nézel magadra...

Akkor lépj szintet!

  Amikor nincs helyed se élők, se holtak közt...

Akkor lépj szintet!

  Amikor belezuhantál vagy belelöktek egy feneketlen szakadékba...

Akkor lépj szintet!

  Amikor semmi olyan nem történik veled, amit boldogságnak éreznél...

Akkor lépj szintet!

  Amikor nem látod az utad, mert homályba burkolózik előled...

Akkor lépj szintet!

  Amikor fáj az élet, amikor görcsbe rándul a gyomrod, mert eszedbe jutott valaki...

Akkor lépj szintet!

  Amikor előtted áll egy létra és nem látod a végét, mert szédítő magasságokba visz...

Akkor lépj szintet!

  Ha ott hagytak az út szélén, az árokparton a csalánban...

Akkor lépj szintet!

  Amikor a dohos pincében, korhadó faládák között ébredsz...

Akkor lépj szintet!

  Amikor nincs tovább repülés, amikor szárnyaszegetten földre zuhansz...

Akkor lépj szintet!

Ne maradj ott, ahova löktek, ne maradj ott ahova zuhantál, ne maradj ott ahol nem jó, nem maradj ott ahol nem értékelnek, ne maradj ott ami neked nem megfelelő, ami neked méltatlan és lealacsonyító!

Lépj túl rajta, lépj szintet, mindig csak eggyel feljebb és csak feljebb!