Mi tesszük felejthetetlenné, boldoggá, széppé és varázslatossá a párkapcsolatainkat.
De mi vagyunk azok is akik azt tönkre teszik.
Mi ketten vagyunk képesek arra, hogy egymást boldoggá tegyük...
Mi ketten képesek vagyunk arra is, hogy tönkretegyük.
Amikor egy új párkapcsolat bontogatja a szárnyait, akkor sok minden, szinte az egész addigi életünk ott van a tarsolyunkban, a zsákunkban,
Én vagyok én, az én teljes előéletemmel...
Te vagy te, a teljes addigi történeteddel.
Mi ketten vagyunk képesek arra, hogy ebből összerakjunk egy közös jövőt, amiben már "mi" lesz az énből.
Mi tesszük tönkre
ha a múltban történt eseményeket nem hagyjuk ott ahova valók...
Mi tesszük tönkre
mert hagyjuk, hogy megmérgezzék a jelen érzelem világát.
Mi tesszük tönkre
azzal, hogy a csalódásaink miatt nem engedjük egymást olyan közel, hogy összetartás jöhessen létre.
Mi tesszük tönkre
ha bosszúvágytól vezérelve létesítünk kapcsolatot.
Mi tesszük tönkre
a félelmeinkkel.
Mi tesszük tönkre
a zsarnokoskodásunkkal.
Mi tesszük tönkre
a túlzó elvárásainkkal.
Mi tesszük tönkre
a manipulációinkkal.
Mi tesszük tönkre
a "majd én embert faragok belőled" megjegyzéseinkkel.
Mi tesszük tönkre
a nem becsülésünkkel.
Mi tesszük tönkre
ha hagyjuk, hogy minden olyan beférkőzzön kettőnk közé aminek semmi helye nincs ott!
Mi tesszük tönkre
ha rózsa helyett tövist adunk.
Mi tesszük tönkre
ha nem akkor, nem ott szólunk, hogy valami nem jó.
Mi tesszük tönkre
ha hagyjuk elfekélyesedni...
Mi tesszük tönkre
ha hagyjuk, hogy tönkretegyük.
Ne tegyük tönkre!
