Ha én már kitártam előtted azokat az ajtókat amik hozzám vezetnek, ha én már beengedtelek palotám kapuin, ha én már befogadtalak téged és nem csak ideiglenes megállóként tekintek rád akkor te se fogd vissza magad!
Ne csak egy kulcslyuk legyen az ahol beleshetek hozzád!

Ne takargasd előlem magad, ne legyenek félelmeid!

Ne rejtőzz gátlások közé, nem bújj el sötét függönyök mögé!

Ha én már eljutottam odáig, hogy megosztom veled az életem korábbi szakaszát, akkor belőled se harapófogóval kelljen a szót kihúznom!

Ha én már ledöntöttem minden falat ami mögött biztonságos de magányos életem éltem, akkor te is tekerd össze a szögesdrótot, bontsd le a határzárat!

Ha én már eljutottam odáig, hogy legfőbb bizalmasom és féltett titkaim őrzője lettél akkor te se dióhéjban foglald össze azt ami és aki te vagy!

Ha én már tudok közeledni feléd, akkor ne emeld fel elém a pajzsodat, ne vegyél fel védekező pozíciót!

Ha én már simogatni, ölelni tudlak és akarlak akkor ne gömbölyödj össze úgy mint egy sündisznó aminek csak a tüskéit érhetem el!

Ha én már lebontottam, eltüntettem minden akadályt ami megakadályozná azt, hogy hozzáférhető, megközelíthető legyek akkor te sem bújhatsz el előlem!
Ha én már nyitott könyvként ott vagyok a kezeid között akkor te is nyílj meg és engedd, hogy belelapozzak abba  a kaland regénybe ami a te életed!

Ha én már beengedtelek, befogadtalak abba a díszterembe ahol voltak már mások is de vagy túl giccsesnek vagy túl puritánnak látták és inkább továbbálltak...akkor te se zárd be előttem a kaput és ne csak a kulcslyukon át engedd, hogy bekukucskáljak ha látni és tudni akarok valamit!
Ne legyenek se korlátaid, se gátlásaid akkor amikor én már őszintén és nyitottan közelítek!

A sorompót és a behajtani tilos táblát le kell szerelned ha azt akarod, hogy odaérjek!

Nyisd ki az ajtót, dobd el a kulcsot és csak engedd meg magadnak, hogy bizalommal befogadj és elfogadj!

Fogadd be azt a vándort, azt az addig menekülő embert aki belép hozzád ha beengeded aki nemcsak megmelegedni akar a kandallód tüzénél és másnap reggel továbbállni!

Ne csak egy kulcslyuk legyen az amin láthatlak, ne csak egy kulcslyuk legyen az amin keresztül nézhetlek!
Nem csak nézni és látni akarlak, nem csendes és passzív szemlélője akarok lenni az életednek!

Érezni akarlak, csókolni akarlak, szeretni akarlak!

Ha nem hagyod, ha védekezel, ha nem nyílsz meg, ha nem tárod fel önként mindazt ami te vagy akkor fabatkát sem ér mindaz az energia amit én belefektettem abba, hogy őszintén, nyíltan, bizalommal fordulok ott jobbra ahol te vagy!

Ha harapófogóval kell kihúznom belőled mindent,

akkor nem biztos, hogy megteszem...félek majd, hogy ott csipek beléd ahol fájna...

ha a falaid lebontásához nem vagy elég bátor és nekem adod a csákányt, hogy kezdjek neki, tegyem meg helyetted...

akkor nem biztos, hogy ledöntöm...félek majd, hogy rád dől és maga alá temet...

Ha nem költözöl ki saját akaratodból abból a várból ahova elbújtál a fájdalmaiddal együtt és nekem kellene költöztetőket hívni...

akkor nem biztos, hogy megteszem...félek, hogy a kényszer kilakoltatás többet árt majd mint amennyit használ...

Ha nem nyitod ki előttem az ajtót...ha nem tárod ki előttem szélesre a kapukat amik hozzád vezetnek, akkor csak egy kulcslyuk lesz az amin keresztül láthatjuk egymást...

Ne csak a kulcslyukon át láthassalak!