Minden bizonnyal sokunk életében előfordult már olyan, hogy amikor lehullott a rózsaszín szemüveg ami mögül először minden csak szép volt, minden csak szerelem és szenvedély volt akkor elbizonytalanodott önmagában, a párjában és kapcsolat jövőjét illetően sincsenek már olyan rózsás elképzelései...

Ilyenkor az agyunk elkezd zakatolni és kérdések áradatát zúdítja ránk.

Sok kérdést felsorakoztatunk pro és kontra...

Jó-e ő nekem, jó vagyok-e neki, szeret-e még, szeretem-e még egyáltalán, fejlődünk-e még vagy már csak stagnálunk, megyünk-e előre vagy holtvágányra jutottunk?

Szakítsunk vagy maradjunk?!

Félelmünk is erősen befolyásolja a döntésünket. Félhetünk attól, hogy újra egyedül maradunk...félhetünk attól, hogy ő miként reagál rá, ha számára negatív lesz a folytatás...félhetünk az ismerősök, barátok,rokonok véleményétől. Így nem is olyan egyszerű még egy szakítás sem ha nem csak magunkra gondolunk és hallgatunk, ha nem csak a magunk érdekeit képviseljük.

Mit szólnak mindazok akik úgy hitték, hogy minden felhőtlen köztünk?

Megtehetem-e vele, hogy elhagyom?

Megtehetem-e magammal, hogy maradok?

Szakítsunk vagy maradjunk?!

Nem szabad a félelmeinkre alapozni azt, hogy mi legyen a folytatás. Ne befolyásolja senki véleménye, senki jóakaró sem szólhat bele az életünkbe ami csak a miénk így a döntés is a saját, alanyi jogunk, hogy merre és kivel!

Ha nem jó, akkor félelem nélkül kell befejezni, ugyanúgy ahogy kezdtük!

Az ember elgondolkozik, hogy a kapcsolat a legjobb formáját hozza-e ki belőle vagy csak takarékon lehet-e benne.

Ha korlátozottak a vágyaink teljesülése akkor igen csak hiányos és nem kerek és nem egész...Így joggal érezzük úgy, hogy nem jó ez így...

De ha úgy érezzük, hogy minden a legnagyobb rendben akkor nincs is min gondolkozni.

Megváltoztatott-e hátrányosan a kapcsolat és elveszek-e benne vagy maradhatok ugyanaz mint előtte?

Ha már agyalunk, akkor véget is szeretnénk vetni?

Nem, dehogy! Csak az ember az ilyen, jár az esze, gondolkodik, mérlegel...

Másnak is mernénk-e ajánlani egy olyan kapcsolatot amiben vagyunk vagy óva intenénk tőle mindenkit?

Ha bátran ajánlható akkor semmi baj.

Ha úgy érezzük ,hogy nem tudjuk eléggé szeretni, annyira amennyire ő szeretné akkor is frusztrálva érezhetjük magunkat, hogy nem tudunk eleget adni...

Megadta-e eddig a kapcsolat azt amire vágyunk?

Ha valamiben hiányt szenvedünk és nincs kilátásban sem, hogy ez javul, akkor ugyancsak el kell gondolkozni, hogy

Szakítsunk vagy maradjunk?!

Ha folyamatosan ugyanazokon a problémákon ütközünk össze és nincs előrelépés a megoldásukra akkor szintén beindul a kérdés gyártás...

Szakítsunk vagy maradjunk?!

Ha párod nem azt adja amit szeretnél, amire szükséged van, netán bántóan viszonyul hozzád, de te azért megvéded, kiállsz mellette, mennél is meg nem is, akkor is felmerül a kérdés, hogy

Szakítsunk vagy maradjunk?!

Ha a kapcsolatban csak annyi volt amennyi eddig volt, akkor az elég-e nekem, neki, nekünk?

Gondolkodunk, hogy lehetne-e jobb, több, szebb, vele, nem vele...

Teljesülnek-e a vágyaink, elérjük-e a céljainkat vagy minden csak álom marad?

Szakítsunk vagy maradjunk?!

Őt magát, a puszta lényét vagy a kapcsolat meglétét szeretjük?

Játszunk el a gondolattal, hogy ha a mai nap lenne vele az utolsó akkor holnap, hogy és milyen érzésekkel ébrednénk fel!
Átsírt éjszaka után, vérben forgó, kialvatlan szemekkel köszöntene-e az első napsugár vagy kisimult ráncokkal, felszabadultság érzésétől feltöltve, megkönnyebbülve kelnénk ki az ágyból és szabad madár módjára rászállnánk az első utunkba kerülő ágra?

Van amikor a szív mellett az ego is beszáll a társasjátékba...ilyenkor jönnek a kérdések.

Szakítsunk vagy maradjunk?!