Sok párkapcsolatban alakul úgy, hogy az egyik résztvevő fél túlzott passzivitásba burkolódzik és semmi vérpezsdítőt nem tesz a másikért vagy a kapcsolatért.

Sokan úgy kezdenek bele egy új kapcsolatba, hogy a korábbi sebeik még be sem forrtak mert olyan mélyek vagy csak a gyengesége miatt nem kezeli őket amik így elfekélyesedve mérgezik a lelkét.

Sokan csalódtunk az életünkben, így én is. Sokunknak törték össze a szívét, így nekem is. Nem egyszer, nem kétszer.

Én szám szerint háromszor éltem át életem során olyan katarzis szerű élményt ami befolyásolta a további életem...

De visszatérve oda, hogy szerelmi csalódás után ha túl korán alakítunk ki új kapcsolatot vagy túl korán engedünk valakit túl közel, akkor még az előző negatív élmény hatása alatt vagyunk, ami befolyásolja az új minőségét.

Ha nem zártuk le lelkünk mélyén az előző kapcsolatot akkor elkapkodtunk valamit.

Sok ember, sok férfi nem képes egyedül is jól élni, egyedül hiányosnak érzi magát, nem képes teljes értékű életet élni...mindig kell neki valaki akivel úgymond együtt van!

Ez nem szerelem, nem is szeretet csak görcsös kapaszkodás.

Úgy kell neki valaki, bárki, akárki mint a paradicsomnak a karó...anélkül eldőlne...anélkül nem áll meg a lábán.

Ha valaki csak azért alakít ki párkapcsolatot, hogy legyen valakije akkor az nem a konkrét személyt fogja szeretni hanem magát a tényt, hogy van kapcsolata.

Ez nem más mint kapcsolatfüggőség.

Férfiak is képesek szenvedni ettől.

Ha ki is alakul nekik egy kapcsolat abban nem fognak aktívan részt venni, nem fognak semmi olyan nyújtani a másiknak amiről el lehetne mondani, hogy pozitív élmény.

A másik soha nem fog közel kerülni hozzájuk, mert azt a fennálló falak meggátolják.

Szegény nő elkövethet mindent, kényeztetheti, gondoskodhat róla...de a férfi nem mint FÉRFI fog ránézni, hanem inkább gyermeki megnyilvánulásai lesznek.

Minden jó neki úgy, ahogy a nőnek... Nincs önálló véleménye, nem száll szembe semmiben, mindenre igen a válasz...

Nem mond semmire nemet, mert akkor azt hiszi, hogy nem tetszik majd a saját véleménye és esetleg ez miatt össze is veszhetnek, esetleg szakítanak is...

Az ilyen férfi még, már szakítani sem tud.

Nem tudja otthagyni a támaszát, nem tuja ellökni magától a karót ami tartja...nélküle csak eldőlne...

Súlyos kisebbrendűségű komplexus az amikor csak úgy tudunk élni, hogy mindig kell valaki akire felnézhetünk, aki az életet elintézi helyettünk...

Alacsony önértékelésű ember, férfi az aki még annyira sem becsüli magát, hogy mindig szükségét érezze annak, hogy legyen mellette valaki.

Egy nő sosem fog tudni felnézni az olyan férfira aki csak attól lesz hímnemű, hogy állva is tud pisilni.

Szánalomból mellette maradhat ugyan  egy ideig...de a teher amit egy ilyen ember társasága jelent az energia zabáló és fárasztó...

Nem arról szól egy párkapcsolat a nőnek, hogy a társa csak egy olyan legyen mintha plusz egy gyereke lenne...

Nem lehet tartósan fenntartani egy olyan kapcsolatot amiben akármelyik fél nem éli meg a nemi identitását...ha nem NŐ a nő és nem FÉRFI a férfi...

Utóbbi talán nehezebb.

Ha nem FÉRFI a férfi, ha nem legény a talpán, akkor nem lesz semmi amitől a társa annak tartaná...így előbb-utóbb szakítás lesz a vége.

Ha egy férfi nem tudja mit akar, ha nincsenek konkrét elképzelései, ha nincs stabil véleménye, akkor nem fogja azt a férfias erőt, energiát sugározni ami tetszene a társának...ha minden mindegy alapon áll a dolgokhoz, akkor nem is tekinthető FÉRFINAK...

Ha csak úgy tekint a NŐRE mint az anyjára, akkor régen rossz, akkor neki nem is társra hanem egy pót anyára van szüksége...

Vannak férfiak akik nem küzdenek a férfias mivoltuk megőrzéséért, ráhagynak mindent a társukra...nem döntenek, nem keresnek közös célokat, hanem csak úgy "elvannak" a kapcsolatban...

Nem is engedik magukhoz közel a párjukat, nem élnek benne a kapcsolatban, mert nem akarnak újabb csalódást megélni...

Társfüggőségük vezérli csak őket...

Szegény nő pedig csak ellátja, csak gondoskodik róla...pont úgy mintha lenne még egy gyereke...

Ebből ki lehet lábalni.

"Csak" tudatosan kell a dolgokhoz hozzáállni, figyelni kell  magunkra!
Ha csalódás ért akkor töltsünk el magunkkal egy bizonyos időt és ismerjük meg magunkat!
Ha pedig kialakulóban van egy kapcsolat, akkor FÉRFI módjára tegyük oda magunkat!

Amikor a férfinak mindegy, akkor már nem vezet-ő , akkor már csak passzív társ, akkor már csak potyautas a tandem biciklin...nem segít, nem tesz semmit az előre jutásért...csak utazik...amíg ki nem rakják a szűrét.

Amikor mindegy a férfinak, akkor már szakítani sem fog...

"Legyen minden úgy, ahogy te akarod!"

Ezzel lemondott saját magáról és a saját értékeiről.

Nem értékeli magát annyira sem, hogy önálló vélemény, akarata, vágya legyen...

Mindegy mi történik csak ne hagyják magára...

Amikor mindegy a férfinak, akkor ő már nem FÉRFI...