Sokan félreértelmezik ezt a szót.

Sokan csak arra vonatkoztatják, hogy feltárjuk egymás előtt testünket és megmutatjuk a meztelen igazságot annak aki addig még nem láthatta.

Soknak csak annyit jelent az intimitás, hogy egymás erogén zónáinak felderítése...

Hozzátartozik az intimitáshoz az is, hogy ismerjük egymás testét és annak a legkisebb rezdüléseiből is megtudjuk mi a jó és mi nem annak aki benne van...

De ez mind csak a felszín!

Az igazi intimitás az akkor kezdődik amikor bízunk valakiben.

Akkor amikor már lelkünk titkait feltárjuk előtte és vállaljuk a kockázatot, hogy kitárulkozunk.

Mindaddig amíg csak annyit tudunk egymásról, hogy kit hol kell simogatni ahhoz, hogy az kiváltsa a megfelelő reakciót addig nem tudunk semmit, csak egy testet épphogy kezdünk megismerni.

Amíg állnak a magunk köré és egymás közé épített falaink addig nem fogunk, mert nem tudunk közel kerülni egymáshoz és nem áll módunkban megismerni egymást.

Le kell küzdeni a félelmeinket, fel kell adni az önvédelmet ahhoz, hogy megismerhetőek lehessünk valaki számára aki szeretne annál többet tudni mint amennyit lát.

Az igazi intimitás nem testi jellegű bemutató, nem szemmel látható élmény.

Még csak nem is nevezhető intim kapcsolatnak az, hogy valakivel ágyba bújtunk.

Az intimitás több egy kapcsolatnál, az már kapcsolódás.

Amikor kapcsolódunk valakihez vagy inkább valakire akkor rábízzuk egymásra korábbi életünk történéseit, megosztjuk egymással előéletünket, feltárjuk a ködbe burkolózó múltunkat ami lehetett jó is de kellemetlen részekkel tarkított is...

Az intimitás valójában bizalom. Bizalom valakiben aki remélhetőleg nem él vissza azzal, hogy megismer minket és meg tud rólunk olyan dolgokat amit másnak nem is mondanánk el soha...

Amíg nem hagyunk fel a védekezéssel, addig nem hagyjuk magunkat megismerni, amíg csak egy meghatározott, szép oldalunkkal fordulunk valaki felé addig csak játszmázunk, mert nem a teljes képet tárjuk fel valakinek, nem a valósat mutatjuk, csak egy részletet...

Nem a szex jelenti azt, hogy valakivel intim kapcsolatba kerültünk. Nagyon fontos egy párkapcsolatban a jó szex de nem elég, nem lehet rá jövőt építeni ha nincs mögötte valódi ismeretség, ha nincs mögötte két olyan ember akik már levetkőzték egymás előtt a gátlásaikat.

 A gátlások elhagyása nem ér véget a ruhák a szoba túlsó sarkába repülésénél...az még kezdetnek is kevés.

Akkor beszélhetünk egymásban való feloldódásról vagy összeolvadásról amikor nekünk szegezett kérdések tömkelege nélkül is el tudjuk mesélni, mégpedig tabuk nélkül is, hogy kik vagyunk, mik vagyunk...

Ha a múltban ért lelki sérüléseinket is elmerjük mondani akkor kezdjük elérni azt, hogy ő a bizalmasunk és egyben beavatott lesz.

Akkor érünk el intim kapcsolódást amikor már sem falak nem állnak közöttünk sem a félelmeink nem szabnak határt egymás feltárásában.

Ha úgy érezzük, hogy csak egyoldalú a történet, ha valaki keveset mond el vagy mutat meg magáról, ha valaki nem elég nyitott könyv előttünk akkor ő nem tud vagy nem akar közelebb kerülni egy bizonyos mértéknél mert valamilyen oknál fogva fél feltárni nekünk saját magát... Lehet, hogy csak őrzi a saját kis titkait... De ha nem vállalja ő is, hogy őszinte legyen akkor nem lesz nagy jövője a kapcsolatnak...mert két oldalú nyitottság kell hozzá.

Ha a lelki sebeinket nem tárjuk fel valaki előtt azzal azok csak elfedve lesznek de nem lesznek kikezelve... Nem mintha az új ember dolga lenne azok gyógyítása... de akkor is hozzánk tartozik, mint minden ami rólunk szól, ami velünk történt korábban...

Avassuk be leendő partnerünket még a kellő időben az előéletünkbe, jobban járunk ha időben elbeszéljük a történetünket.

Ha nem tetszik neki amit megtudott akkor legalább hamar túlesünk rajta és időben megtudjuk, hogy nem ő a hozzánk méltó, nem ő lesz a kiválasztottunk, nem ő a megfelelő.

Ha pedig értő fülekre, érző szívre találunk akkor nem lesz sem teher, sem gond az, hogy feltártuk az érzelmeinket, hogy bemutattuk magunkat, hogy valakit a bizalmunkba fogadtunk és megosztottuk vele az intim életünket, más szóval beengedtük az intim szféránkba...

Akit beengedünk olyan területre ahova csak kevesek jutnak az nagy tisztesség és felelősség a számára.

Magunknak jelent ugyan bizonyos mértékű kockázatot a kitárulkozás, megnyitás valaki előtt de ennyi kockázatot vállalni kell a későbbi boldog időkért amik csak akkor lehetnek igazán boldogok ha intimek is egyben!

Amíg nem vagyunk intim kapcsolódásban valakivel addig a legjobb esetben is csak ismerkedünk vagy szeretők vagyunk vagy barátok extrákkal vagy más jelzőkkel jellemezhető emberpár de nem társak.

Amikor már egymás lelkét ismerjük akkor már mondhatjuk azt, hogy intim, más szóval bizalommal teljes a kapcsolatunk.

Megbízunk benne, rá bíztuk a titkunkat, rábíztuk, hogy mihez kezd vele(m).

Minden kapcsolat első lépése a bizalom kialakulása, megszeretni csak utána lehet ha lesz kit.

Amíg nincs bizalom, belé vetett hit, szeretet addig "csak" testi vágyak lesznek, addig csak a helyzetet, a szituációt szeretjük, de nem őt akit még nem is ismerünk, akiről még csak annyi tudunk, hogy hol vannak az anyajegyek a testén vagy, hogy hol a legérzékenyebb...

Szeretni csak akkor fogunk mikor már van intimitás!