Több mint 1/4 évszázados eladói pályafutásom alatt hú de sokszor feltettem már ezt a kérdést...

Minden találkozás alkalmával alapfeltétel, hogy köszöntsük egymást!

Van aki méltóképpen fogadja és vissza mosolyog, van aki csak morog valamit az orra alatt, van aki válaszra sem méltat csak néz mint az bizonyos borjú az új kapura, ami eddig más volt és a maga kis szűk világában történt változást nem tudja mire vélni így megtorpan és csak néz, csak néz és nem megy be rajta...

Vannak vásárlók akik tanácstalanul állnak a roskadásig megrakott pult túloldalán, nézik a kínálatot, a szebbnél szebb húsokat, de a bőség zavara miatt nem tudják kitalálni a vasárnapi ebédre valót...ez eladótól várják a segítséget, rá bízzák magukat és ötletet várnak...

Az eladó persze készséges így nem marad ajánlat nélkül a kedves vásárlók egyike sem...

Egy vevő-eladó kapcsolat nagyjából ezzel le is zárul...persze vannak akiket név szerint ismer az ember de legalábbis becenév alapján beazonosítja...

Egy párkapcsolat is úgy indul, hogy találkozik két ember, köszönnek egymásnak és bemutatkoznak...

Nem szó szerint de burkoltan ott lebeg a kérdés a levegőben, hogy "Mit adhatok, mivel szolgálhatok?"

Aki nem tudja azt, hogy mit adhat neki a másik, mi az ami örömöt okoz neki, mi az ami boldoggá teszi annak hiába állunk elő jobbnál-jobb ajánlatokkal csak az orrát fogja húzogatni pont úgy mint a hentesnél amikor felsorolnak neki egy komplett menüt és még így nem tudja eldönteni, hogy mit főzzön a sok finomság közül...és végül marad a szokásos vasárnapi ebéd, húsleves-rántott hús-hasábburgonya...

Pedig a kínálat széles, szebbnél szebb húsok sorakoznak a pult szinte összeroskad a temérdek árú alatt, de mégsem tudnak dönteni, beérik a kevesebbel, beérik a beválttal, a megszokottal...nem kívánnak semmit ami különleges...

Egy új kapcsolat is sok szépséget rejt magában, egy új ember is olyan dolgokkal állhat elő, olyan dolgokat adhat amikről korábban álmodni sem mertünk de ha nem tudjuk, hogy mit szeretnénk akkor hiábavaló minden próbálkozás a másik részéről...

Minden új kapcsolat előtt tisztában kell lennünk önmagunkkal, helyes önrétékelést kell tanúsítani ahhoz, hogy tisztán tudjuk, hogy mit szeretnénk, mire vágyunk, esetleg mi a titkos vágyunk, netán mi az amit megengedhetünk magunknak!

Mindenkinek tudnia kell magáról annyit, hogy mit és, hogy szeret!

Mindenkinek ismernie kell magát annyira, hogy tudja mi az ami jó neki!
Mindenkinek tisztában kell lennie saját magával annyira, hogy tudja milyen ember az aki őt boldoggá teheti és tudnia kell azt, hogy mit vár el egy kapcsolattól és egy új embertől!

Ha egyedül sem tudja eldönteni, hogy mit akar, akkor kérdezhetik tőle jó szándékkal, szeretettel, türelemmel, hogy mit szeretne...nem fog tudni válaszolni...

Mindenkinek legyenek meg az alap elképzelései kapcsolat ügyben és a vasárnapi ebédet illetően is!

Ha odakerül, hogy választani vagy válaszolni kell, akkor ne álljon ott némán mint a sült hal!

Persze van, hogy a kínálat nem egyezik az elképzeléseinkkel vagy épp a vágyaink teljesen mások, ilyenkor komótosan és üres kosárral hazaballagunk...

Ez már jó jel, mert azt jelenti, hogy tudjuk mit akarunk és nem adjuk lejjebb, nem fogunk Wellington bélszín helyett rántott csirkét enni...

Ha egy találkozás, ismerkedés közben kiderül, hogy az illető nem az akit szeretnénk akkor sincs baj mert megpróbáltuk, megadtuk az esélyt neki is és magunknak is arra, hogy közelebb kerülhessünk egymáshoz.

Ha valaki köszön és nyitottam közeledik akkor ne legyen az miatt kudarcra ítélve a kapcsolat jövője mert fogalmunk sincs arról, hogy mitől értékeljük ötösre!

Ha a " Jó napot! Mit adhatok?" köszönésre és kérdésre felsorolásba kezdünk akkor tisztában vagyunk magunkkal és nem leszünk csupa rejtély a másik számára aki ha tanácstalan, saját magát lealacsonyító embert lát akkor joggal sarkon fordul mert nem az ő feladata a kérdezősködés hanem a miénk a bemutatkozás.

Legyünk bátrak és merjünk álmodni, legyenek terveink, szülessenek vágyaink!

- Jó napot! Mit adhatok?

- Jó napot! Kedvességet, mosolyt, őszinteséget, szeretetet, ölelést, sírást, szerelmet... Egy életet.