Ebben a mai,rohanó világban nem érünk rá normális kapcsolatokat kialakítani,vagy megtartani azt ami jónak jó de lehetne jobb is ha kellő figyelmet fordítana rá minden érdekelt fél...

Dolgunkat nehezítendő több csalódás és szakítás kísérte életünket így egyre lejjebb és lejjebb tesszük a mércét egyre szélesebb spektrumú skálán keresgélünk,egyre kevesebb jogos feltételt szabunk meg leendő partnerünkkel szemben.

Már nem kell,hogy 40-45 között legyen...

Már nem számít ha nem kék vagy zöld a szeme...

Már nem kell sem hosszú,sem fekete haj...

Már lehet filigrán sőt anorexiás alkat is...pedig mindig a Rubensi alkat vonzott...

Már nincs olyan,hogy elvárás...sem alkatban,külsőben,sem mentalitásban,viselkedésben...az sem baj ha balos és én jobbos...az sem baj ha nem rendezett az élete...

Feladtuk az elvárásainkat,ezáltal súlyosan leáraztuk magunkat és beérjük olyan alacsony rendű kapcsolattal ami egyáltalán nem méltó hozzánk.

Beérjük olyannal ami lealacsonyító sőt akár megalázó is lehet...

Miért is?

Mert szeretetre éhezik az ember...

Mert nincs aki odabújjon mellé...

Mert nincs akiről gondoskodjon...

Mert nincs akivel ágyba bújjon...

Ilyenkor nagy a veszélye annak,hogy az ember olyan valakit is beenged az életébe akit más esetben meg sem hallgatna.

Beengedi az életébe,párkapcsolatba is keveredhet vele...

De nincs szerelem,nincs figyelem a másik felől...

Sőt az én sem szerelmes csak kötődik...mert támaszra vágyik...mert társra vágyik...mert szeretetre éhezik...

Nincs szinte semmi csak futó élmények,alkalmankénti szeretet...

Csak akkor keresik amikor a másiknak jó az időpont vagy amikor a másik tökre ráér és nincs jobb dolga...

Amikor a másik fél szenvedélyre vágyik,amikor a másik fél ki van éhezve egy kis szerelmi töltésre,akkor hívják,akkor ugrik,akkor rohan...

Rohan mert egyedül már kevésnek érzi magát,mert már túlságosan kötődik a másik félhez...talán nem is szerelem már csak kötődés és semmi több.

De azért megy újra és újra és mindig amikor azt hiszi szüksége van rá valakinek...

Ám ez egy csapda. Csapdába esünk,hagyjuk magunkat kihasználni,hagyjuk az energiánkat kiszipolyozni,hagyjuk magunkat...

Csak esetenkénti használati tárgyként fognak ránk tekinteni ha hagyjuk...

Esetenkénti örömforrás lesz csak belőlünk semmi több ...

Csak használni fognak,csak a szex lesz az ami miatt keresnek,ami miatt hívnak...

Csak szexrabszolgája leszünk valakinek aki egy kis ránk fordított idővel fizet,aki kihasználja,hogy mennyire függünk már tőle...alkalmanként szór egy kis szeretet morzsát ami már elég is ahhoz,hogy félrevezesse az arra éhezőt...

De jóllakatni sosem fog,annyit sosem ad...

Csak használ...

Csak kihasznál...

Mellette nem lesz más az ember csak lélekprosti...

Vagy csak egy szexrabszolga...