Terhek nélkül...

Minden ember az élete során sok élménnyel lesz gazdagabb. Ezek lehetnek pozitív vagy negatív megtapasztalások,lehetnek nagy szerelmek és nagy csalódások is.
Akinek mindez kijutott az nagy csomagot cipel magával napról-napra,mindig teli hátizsákkal érkezik mindenhova...
Ha nem teszi le a terhet akkor még az új kapcsolataiba is elviszi magával amivel tönkre tehet egy bimbózó ismerkedést...ugyanis az a batyu tömve van,nem fér bele semmi új,nincs hely már semminek és senkinek.
Ha nagy a csomagunk,akkor azt a batyut épp ideje kitakarítani,ki kell szórni az egész zagyvaszt,a csak úgy futtában beledobált,gyűrött lélek darabkákat,mindent amit csak találunk,mindent amit összegyűjtöttünk éveink során.
Amikor csak a nagy halmot látjuk magunk előtt megdöbbenünk,hogy mennyi mindent cipeltünk és rájövünk,hogy ezért nem sikerülhetett új élmént begyűjteni,mert még egy pinduri hűtőmágnest sem tudtunk volna beletenni...
Ki kell válogatni azt amire szükségünk lehet még és félre tenni azt ami már csak egy emlék,egy érzés a múltból.
Amit még használhatunk az meglepően kevés helyet fog elfoglalni,belefér egy oldalzsebbe a térképek mellé :-)
Ami haszontalan,az viszont már kupac a javából...
Neki kell állni ezt a sok érzés és emlék özönt kiválogatni...
Ki kell dobni vagy elégetni azt ami fájó érzést vált ki belőlünk!
Amire vagy akire mosolyogva tudunk visszagondolni,azt szépen hajtogassuk össze,köthetünk rá egy szép színes szalagot is ha úgy tartja kedvünk...és tegyük el egy számukra kinevezett,rózsaszín dobozkába...gyűjtsük abban az emlékeinket,a régi,már-már elfeledett szerelmeinket!
A dobozt tegyük el jó mélyen a szekrénybe,hogy mindennap ne legyen szem előtt,ne foglalkozzunk vele,ne nyitogassuk,ne gondoljunk rá!
Eszünkbe fog jutni a tartalma és az akit jelképez a sok minden,de ha nincs nap mint a kezünk ügyében akkor kopnak és szépülnek az emlékeink.
Amikor újra útnak indulunk,hogy új élménnyel gazdagítsuk magunkat akkor már a szinte üres hátizsákunk van velünk,benne csak az ami az életben maradáshoz és haladáshoz szükséges.
Érdekes,hogy milyen könnyedek a lépteink,nem nyomja a teher a hátunkat,nem szakítja le a vállunkat a plusz súly...
Amikor így,frissen és terhek nélkül állunk oda valaki elé,akkor jóval nagyobb az esélye annak,hogy pozitív benyomás alakuljon ki rólunk.
Mert van különbség terheit cipelő ember és az között aki csak magát viszi egy randira vagy egy új kapcsolatba!!!
Csak rá kell nézni és látni...
Előbbi görnyed...leszegett fejjel,borúsan jön-megy...nem mer elindulni mert már elfáradt,beleunt a cipekedésbe így inkább megáll egy helyben és nem megy már sehova...
Utóbbi fütyörészve,boldogan lépdel,inkább szökdécsel...tele van energiával,életkedvvel,ok nélkül is vidám és önfeledt :-)

Amikor ajtót nyitunk egy olyan embernek aki nem csak egy hanem komplett bőrönd tárral érkezik attól megrémülünk,megijedünk és invitálni se tudjuk,mert elakad azon,hogy elmeséli a táskái történetét...
Aki csak alap dolgokat hoz az szívesen látott vendég,mert nem a múlton rágódik,nem azon emészti magát. Felfogta,megértette,elfogadta,hogy elmúlt,elment,nincs tovább...már csak múltidő.
Ő a jövőbe emeli a tekintetét,és emelt fővel indul el velünk egy új kirándulásra,olyanra ami igazán nyílt és boldogító lehet.
Az ilyen embert szeretnénk ha nem csak vendég lehetne hanem maradjon addig amíg csak jól esik :-) !