Miért is keressük folyamatosan egy másik ember társaságát egész életünkben, mit akarunk elérni, miért kell, hogy legyen velünk valaki?

Szeretni szeretnénk, vagy csak szeretve lenni? Nem szeretjük magunkat eléggé és kell, hogy más meg tegye helyettünk?

Valóban szeretni akarunk vagy csak pusztán önzésből akarjuk, hogy legyen valaki, akivel megoszthatjuk örömünket és bánatunkat?

Nem vagyunk egyedül is elég erősek mindahhoz a teherhez, amit ránk rak a sorsunk és ezért kell valaki, aki segít?

Szeretve akarunk lenni, mert éhezünk az elismerésre, szomjazunk más ember tiszteletére?

Csak azért kell valaki, hogy egésszé tegyen bennünket, egyedül nem vagyunk épek?

Könnyebb életre vágyunk, mind anyagilag, mind lelkileg, és ehhez kell egy társ?

Érezni akarjuk, hogy fontosak, nélkülözhetetlenek vagyunk?

Élvezni akarjuk valaki mellett az életet, egyedül nem vagyunk rá képesek?

Kell egy partner vagy csak jó ha van? Nélküle is jó vagy csupa szenvedés és hiány az életünk?

Ha nincs senki az életünkben, akkor nem érezzük magunkat biztonságban, nem vagyunk jól önmagunk társaságában?

Miért van szükség valakire?

Valaki szeretni akar, érezni akarja, hogy szükség van a szeretetére, gondoskodására, ezáltal győződik meg arról, hogy ő nélkülözhetetlen.

Valakinek pedig más szeretetére van szüksége, mert nem tiszteli, nem szereti magát kellőképpen, ezért másoktól várja el mindazt, amit elsősorban neki kellene megtennie saját magával.

Tiszteld, szeresd, ápold, becsüld, óvjad magad, hogy ne kelljen szükségből VALAKI, aki majd téged a tenyerére vesz, fenntart, hordozz és szeret még helyetted is!

Nem várhatod el senkitől, hogy megtegye azt, ami nem az ő feladata!

Magadat elsősorban magadnak kell szeretni, ez a TE feladatod, ha nem így teszel, mástól fogod elvárni, de ezt senki nem tudja helyetted megtenni. Eljátszani megy egy ideig, de abba belefáradva letesznek majd és megszabadulnak tőled, mert nehéz úgy szeretni valakit, hogy ezt nem könnyíti meg, de elvárja.