Sokan úgy élhették meg ezt, az idei évet, hogy nem valósultak meg álmaik, nem érhették el a céljaikat, vagy megszűnt az életükben olyan párkapcsolat, amiről azt hitték, amitől azt várták el, hogy tovább tartson.

Fenti okok közül egy is elég ahhoz, hogy ne érezzük magunkat boldognak, sőt át tudunk esni a ló túlsó oldalára és teljes mértékben boldogtalanok is tudunk lenni.

Miért is visel meg bennünket egy szakítás, miért nem tudjuk úgy átélni, mint egyik nap elengedését a másik után?

Miért nem tudunk lapozni, ha egyszer már nyilvánvalóvá vált, hogy valakivel nem egy az utunk?

Mert könnyebb visszasírni a múltat, könnyebb keseregni és egy bizonyos ember után vágyódni mint a múltat méltó helyére tenni és továbblépni.

Nem fog elmúlni egy szerelem sem, ha életben tartjuk, nem fog egy ember sem eltűnni az életünkből, ha érzelmileg ott tartjuk.

Igen, mi magunk vagyunk az, aki ott tartja. Hiszen azzal, hogy őt akarjuk, őt kívánjuk, vele akarunk lenni, nem csinálunk semmi mást, csak kapaszkodunk abba, aki már más utakon jár.

Ha idén elhagyott valaki, akit nagyin szerettél, akivel akár életed végéig is tudtál volna élni, akkor két dolgot tehetsz

1. Sírsz érte, vágyódsz utána, emészted magad és beleőrülsz a kínba, amit ő okozott, de TE vagy az egyetlen, aki életben tart.

2. Sírsz érte, mert még mindig szereteted. De egyben elfogadod a döntését és a sorsod, ami miatt nem fogod emészteni magad és nem fogsz úgy a jövő évbe lépni, hogy tele van szennyessel a zsákod.

Azt inkább hagyd itt az idei évben!

Őt elengedted, magadnak pedig egy új lehetőséget adtál arra, hogy jobb, sőt még jobb életed lehessen.

Ne az után sírj, aki elment! Ne az miatt szomorkodj, ami elmúlt, vagy, ami nem lett!

Köszönj el tőle is pont úgy, mint az ó évtől, lapozz tovább, pont úgy, mint egy naptárban teszed!

Nézz a jövőbe, amit csak felemelt fejjel tehetsz meg!

Örülj annak, hogy kaptál egy új és patyolat tiszta lapot a sorstól!

Te vagy a művész, a saját életed alkotója, rendelkezésedre áll egy egész paletta, tele szebbnél szebb színekkel...

Csak a fantáziád szab határt az alkotásodnak!

Hagyhatod persze üresen is...akkor gyakorlatilag megszűntél létezni...

De tele is festheted, vagy rajzolhatod, vagy csak írhatod azt a lapot!

Mindent megtehetsz!

Minden feltétel meg van adva!

Te, egy papír, és a színek!

Használd ki!

Írj meg magadnak egy olyan történetet, amiben te leszel a főszereplő, rajzolj, fess magadnak egy olyan világot, amiben te leszel majd a középpontban!

Élj a lehetőségeiddel!

Az idei évnek mindjárt vége, és elköszön tőled. Neki letelt az ideje...

Te se tartsd tovább életben, ne marasztald, mennie, múlnia kell.

Az a kapcsolat, ami az idei évben szakadt meg, bomlott fel, az is legyen a múlté, és már csak az emlékkönyvedben legyen helye, egy bejegyzés formájában.

Szép volt, jó volt.

De már csak volt, nem van és nem lesz.

Köszönj el tőle, csukd be az emlékkönyved, és nézz fel, nézz előre!

Jövőre, az ideinél pont egy nappal több áll a rendelkezésedre ahhoz, hogy olyan életed lehessen, amilyet szeretnél!

Ne felejtsd el, jövőre 366 napig is boldog lehetsz!

                         Nagyon Boldog új évet kívánok minden Kedves olvasómnak!

                                                     Tisztelettel és köszönettel!

                                                                   Molnár Csanád