Mindenki hallotta már a közmondást, hogy

Mindenhol jó, de a legjobb otthon.

Mitől lesz jó érzés hazatérni, mitől válik otthonunk valóban azzá a hellyé, ahol mindig és minden körülmények között jól, a lehető legjobban érezzük magunkat?

Az otthonunk az a hely, ahol béke van, amiből árad a nyugalom, ahol biztonságban vagyunk, ahol feltölthetjük lemerült elemeinket, ahol pótolhatjuk hiányos készleteinket.

Az otthon az a hely, ahol azt csinálunk amit csak szeretnénk, ahol nem kell azt csinálni amit mások szeretnének.

Az otthon az a hely, ahol biztonságot érzünk már akkor amikor meglátjuk.

Az otthon az a hely, ahol ránk telepedik a nyugalom, szétárad bennünk a lelki béke.

Az otthonunk lehet kirívó, lehet figyelemfelkeltő, de mit sem ér ha bent nincs meg az a lakályosság aminek köszönhetően otthonunknak is érezzük.

Az otthonunkat nem csak látni kell szépnek, meg kell benne érezni azt, hogy legjobb hely a világon!

Az otthonunkban ne vigyük be a fejünkben összegyűlt, napi szemetet, azt hagyjuk a küszöbön kívül, az a határa a kintnek és a bentnek...

Az otthonunk az a hely, ami nem szólhat másról, csak arról, hogy minket szolgáljon és megadja mindazt ami nekünk a lehető legjobb.

Az otthonunk az a hely, ami a várunk is, amit ha akarunk elszigetelünk mások elől, ha akarunk akkor leengedjük a függőhidat és bejöhet rajta az aki kíváncsi a bent lakóra.

Az otthonunk a mi saját békegalambunk, ami nem szól sem háborúról, sem egyéb nyugtalanító, lélek felforgató eseményről.

Otthon nincs stressz, nincs nyugtalanság, nincs felesleges aggodalom.

Az otthonunk az a hely, ahol nem veszünk fel álarcot...nem játszmázunk mert nincs is kinek és nincs is miért...

Az otthonunk az a hely, ahol mindig ugyanazok lehetünk akik voltunk mindig is, mindig ugyanaz az ember néz vissza a tükörből.

Az otthonunk a kis csigaházunk, ahova behúzódhatunk és kizárjuk a külvilágot és annak minden zsibbasztó hülyeségét...

Az otthonunk a kiinduló és célállomásunk is egyben.

Az otthonunkból indulunk el különféle irányokba, esetleg hódító portyákra és oda térünk haza amikor elegünk lett a világból és mindabból amit kint tapasztaltunk.

Az otthonunk az a hely, ahol ha akarjuk annyira begubózhatunk, hogy a redőnyt is leengedjük, hogy még a napfény se zavarja meg a remetét...

Az otthonunk az a hely, ahol ha akarjuk még a sötétítőt is letépjük, szélesre tárjuk az ablakait, hogy szabad bepillantást nyerhessen az aki arra jár és felé néz...

Az otthonunk az a hely, ahol bármit is hozzon az élet, bármit is mérjen ki ránk a sors mindig visszatalálunk és megnyugvást nyerünk.

AZ otthonunk az a hely, ahol ha megsebeztek, széttéptek akkor nyugodtan ragasztgathatod össze a lélek darabkáidat, ahol nyugodtan rakosgathatod össze magadat mint egy puzzlet...

Az otthonunk az a hely, ami nem másé, nem más használja, csak a miénk.

Az otthonunk az a hely, ami megnyílik másnak is ha akarjuk, de ha veszélyt érzünk, akkor bezárulnak a súlyos vasajtók...

Az otthonunk az a hely, ahol amikor becsukódik az ajtó valaki mögött, akkor már másnap ablakot nyithatunk...

Az otthonunk az a hely, aminek a kamrája kulcsát odaadhatjuk másnak még tartós használatra is, de ha bizalmunkat veszti, akkor kicseréljük a zárat és még láncot is teszünk rá, hogy az illetéktelenek messziről elkerüljék...

Az otthonunk az a hely, ahol mi, magunk lehetünk.

Az otthonunk ott van ahol megteremtjük.

Az otthonunkat mindig, mindenhova magunkkal visszük, mindig ott van velünk...

Az otthonunk az a hely, ami nem más mint mi, magunk.

Az otthonunk az a hely, amit nem máshol, hanem saját magunkban kell felfedezni, megérezni és megszeretni.

Az otthonunk az a hely, amit ha szeretünk, tisztelünk, megbecsülünk, akkor onnan nem menekülni fogunk, hogy bárhol jó csak otthon ne kelljen lenni...

Az otthonunk az a hely, amit nem szégyellünk másnak is bemutatni, de a legszívesebben látott vendég az, akinek szintén van szeretett, megbecsült és tisztelt otthona...így nem menekül hozzánk, nem töri ránk az ajtót, hanem csak tisztességesen bekopog...

Az otthonunk az mi magunk vagyunk. Hiszen ott mi, magunk vagyunk.

Nem falak, nem festmények, nem kényelmes kanapék, nem süppedő fotelok...

Magunkban kell otthonra találnunk!