Az életben nagyon sok lehetőség közül válogathatunk...

Merre menjek, jobbra vagy balra, zöldet vagy kéket, hazait vagy importot vegyek?

Csupa lehetőség, csupa választás.

Rajtunk múlik mit választunk, mi mellett döntünk.

A párkapcsolataink minősége is választás kérdése.

Az életben sem választjuk a rosszat...nem veszünk meg rohadt, ütődött gyümölcsöt, nem veszünk penészes kenyeret, nem választjuk a selejtet...nem elég a "jó az nekem" szemlélet.

Az életben is kellenek jogos elvárások, alapfeltételek ahhoz, hogy jól érezhessük magunkat, hogy ne csökkent értékű életet élhessünk.

Párkapcsolataink során is csak minőségi, csak csúcskategóriás, full extrás mellett tehetjük le a voksunkat.

Nem érhetjük be kevesebbel, nem lehet lelkileg sérült, idegroncs, vagy a múltban szerzett sebeit nyalogató embert választanunk ha boldogságot akarunk mellette megélni.

Csakis teljes értékű ember tud számunkra olyat adni ami nem fog lelkileg lehúzni, ami nem fog fizikai terhet jelenteni a számunkra.

Félkész emberrel csak dolgunk lesz, csak egy plusz feladat lesz amit nekünk kell vagy befejezni vagy készre faragni...Ugyanúgy mint amikor félkész, abban a pillanatban fogyasztásra nem alkalmas pékárút veszünk...azt is készre kell sütni, hogy élvezhessük.

Nem a mi feladatunk az, hogy a jövendőbelinket olyan állapotba hozzuk, hogy nekünk tetsző legyen.

Ha már az ismerkedés elején nincs valaki tökéletes, egész állapotban akkor neki még dolga van önmagával, még dolgoznia kell saját maga felépítésén, rendbe rakásán...

Ha nem akarunk kőfaragó szerepet játszani akkor ne válasszunk félkész embert, mert ott jó esetben is csak felügyelők vagy lelki sérelmeit gondozók és ápolók lehetünk...

Ki kell válogatni a sok sérült gyümölcs közül a legszebbet, a legegészségesebbet! Ne rakjunk a kosarunkba ütődöttet mert abból úgyis ki kell vágni majd a sérült részt és nem is biztos, hogy marad belőle annyi, hogy élvezhessük és örüljünk neki.

Nem érhetjük be kevesebbel, csak a legjobbal!

Csak a jó a jó választás!

Merjünk igényeket támasztani valakivel szemben, ne féljünk attól, hogy ha vannak elvárásaink akkor nem találunk majd senkit magunk mellé!

Jogos elvárásaink nem egyebek mint alapfeltételek amiket mindenkinek teljesíteni kell ha nem csak kísérője akar lenni az életünknek hanem társunk szeretne lenni!

Mindig annyit kérjünk amennyi nekünk kell ahhoz, hogy ne teher legyen a kapcsolat, hogy ne koloncot vegyünk a nyakunkba.

Nem a mi dolgunk az, hogy összerakjuk őt, nem mi dolgunk befejezni egy művet, a párkapcsolat nem arról szól.

Egy párkapcsolat csak akkor lehet szép és jó és teljes értékű ha az önfeledt, szabadságot nyújtó, nem terhelő...

Ha valaki még dolgozik önmagán az nem a mi utunk, nem a mi célunk.

Csak olyan ember lehet a biztonságot nyújtó jövőnk aki már akkor is OK állapotban van mielőtt belépnénk az életébe.

Nem érhetjük be kevesebbel, csakis egészséges, csakis érett gyümölcs adja meg azt az élményt amit jogosan elvárunk tőle!

Hiába veszünk félérett vagy félkész árut...az nem akkor és nem azt adja amit elképzeltünk...azzal még dolgunk lesz vagy várni kell rá mire beérik.

Előbb érjen meg vagy nőjön fel hozzánk és a kapcsolathoz! Csak utána jöhet a kosarunkba!

Legyünk válogatósak, legyenek igényeink ha nem akarjuk az időnket farigcsálással, javítgatással, lelki sérelmek ápolásával vagy várakozással tölteni!