Életünk során különféle kapcsolatokat alakítunk ki, a párkapcsolataink sem egyformák, sőt akkora különbség is lehet az életünket egy bizonyos ideig kísérő emberek között, hogy őket egy napon nem is lehet említeni...

Annyira hasonlíthat egyik partnerünk a másikra mint tűz és a víz...

Úgy élünk és úgy cselekszünk ahogy gondolkodunk. Mindenki azt eszi amit főzött...

Ha türelmetlenségből fakadóan félbe hagyunk valamit akkor utólag már csak bánkódhatunk azon, hogy nem fejeztük be...

Ha egy párkapcsolat során sem hagyunk időt ahhoz, hogy az kibontakozhasson és szakítunk már akkor amikor egy gyenge kis tavaszi szellő felborzolja a vizet akkor nem adtunk esélyt sem magunknak sem a másiknak, hogy összekovácsolódhassunk egymással...

Van amikor két személy közül választ valaki...van, hogy nem azt választja akit szeret...valamiért a szíve helyett az eszére hallgat amikor a jövőjéről dönt... Így is lehet.

Nem marad más csak hiányállapot. Hiányozni fog neki a másik ember, akit szeretett ugyan és viszont szeretetre is talált de mégsem ő az akivel él, akit boldogít...

Szenved és hiányzik neki.

Eszi a saját főztjét...

Amit kifőztünk azt meg is kell ennünk!

Ha nem úgy választunk, hogy az jó legyen hosszútávon akkor nem cselekedtünk helyesen és lehetőség van módosításra vagyis lehet újat keresni...

A döntés a mi kezünkben van! Mi választjuk ki a járni kívánt utat, mi választjuk ki a személyt aki elkísér rajta egy darabig vagy akár mindvégig...

De azt ne felejtsük el, hogy egy választással nem csak magunk életére leszünk befolyással, nem csak mi veszünk részt benne! A főztünkbe más is belekóstol...

Ne etessük meg senkivel azt amit magunknak találtunk ki, ne kényszerítsük senkire rá azt, hogy a mi döntéseink következményeit viselje... Márpedig viseli akár tetszik akár nem. Egy párkapcsolat akár milyen is volt nyomot hagy az ember lelkében és egy életet tehet tönkre ha nem tudja majd helyére tenni.

Ha lekozmált az amit odaraktunk, vágjunk hozzá jó pofát és együk meg magunk vagy dobjuk ki, de másnak még csak kóstolót se adjunk belőle!

Ahogy döntünk úgy fogunk élni a későbbiekben.

Ha nem fejezzük ki a szeretetünket más iránt, akkor viszonozni sem fogja tudni...mivel nincs mit viszonoznia.

Ha nem adjuk teljesen bele egy kapcsolatba, akkor ne várjuk el azt, hogy majd ő 100%al beleteszi magát!

Ha nem teszünk azért, hogy a kapcsolat egyben maradjon akkor ne várjuk el, hogy majd ő összetartja!

Mindent bele kell tenni az élet levesébe ami belevaló, nem hagyhatunk ki semmit alapanyagot és nem is pótolhatjuk semmivel a szükséges hozzávalókat!

Ha mindent és a szeretet is beletettünk akkor nagyon finom, ízletes ebédet alkottunk!

Örömmel fogyasztunk belőle és mindaz aki részesül a művünkből boldog lesz majd attól, hogy velünk, a mi főztünkből ehetett.

Életed az ételed...benne a legfontosabb fűszer a szeretet.

Ha hibás döntések sorozata az ami miatt nem érzed magad boldognak, ha nem azzal élsz akit szeretsz akkor legközelebb másként is választhatsz és így nem lesz keserű az amit meg kell enned, pedig te főzted...