Ugye mindenkinek ismerős a fenti tiltakozó felszólítás!

Sem baráttal,sem munkatárssal nem kezdeményezünk semmiféle kapcsolatot ami több lehet annál ami már kialakult amiben vele vagyunk...

Annak ellenére,hogy sokan ódzkodnak attól,hogy olyan helyen ismerkedjenek ahol nem azért vannak együtt,hogy szerelemre találjanak mégis megesik elég gyakran,hogy egymásba habarodnak munkatársak vagy korábbi barátságból másféle kapcsolat születik.

Jó is ez meg nem is...

Félve kezdünk bele meg nem is...

Jó mert ismerjük az illetőt,láttuk milyen bizonyos helyzetekben,megismertük elég sok tulajdonságát.

Igaz,hogy érdekkapcsolat az mikor együtt dolgozunk valakivel,de fordulhat személyessé is.

Ugyanakkor félve kezdünk bele,mert már akkor attól tartunk,hogy nem tart örökké,hogy szakítás lesz belőle és nem tudjuk,hogy utána milyen lesz azzal csak dolgozni akivel volt közünk más értelemben is egymáshoz...

Jó lehet az ilyen munkahelyi kapcsolat,mert még munka közben is együtt lehetnek,munkaidőben is láthatják egymást,érezhetik egymás közelségét,szünetekben együtt kávézhatnak...

De mi van ha vége,akkor,hogyan kezeljék egymást,tudnak-e újra csak munkatársak lenni és semmi több?

Nehéz dolog amikor azzal akivel szakítottunk ott van folyamatosan az életünkben és ha kényszerből is de aktív részvevője az életünknek.

Akik tovább jutottak annál,hogy munkatársak és kialakult köztük valamiféle párkapcsolat ,netán szerelembe is estek,azokat komolyabban fogja megviselni a szakítás mert utána nem tűnnek el egymás életéből,ott lesznek összezárva nap mint nap,heti 40 vagy több órában.

Szakítás után általában az lesz ilyen esetben,hogy az egyik kilép a munkahelyről mert nem tudja elviselni a kialakult helyzetet...

Milyen tanácsokat lehet adni ilyen esetben?
A legjobb az ha valamelyik fél megszünteti az össze kapcsolatot a másikkal tehát tényleg ott hagyja a munkahelyét...

De ha mindkét félnek csak elkötelezettség mentes kapcsolatot jelentett akkor könnyedén veszik az akadályt és tudnak utána úgy viseltetni egymás iránt mint korábban,tehát megmaradnak sima munkakapcsolatnál...max a cinkos mosolyok és kacsintások maradnak meg amik arról árulkodnak,hogy volt köztük több is annál,hogy egy helyről kapják a fizetésüket.

Jó is és nem is.

Legtöbb esetben csak futó kalandok,rövid viszonyok alakulnak ki,de sokszor épp a munkahely az az egy hely ahol az ember ismerkedni tud,máshol szinte esélytelen az,hogy emberek között legyen...

Házinyúlra nem lövünk?
Hááát...de... végülis...miért is ne?!

Ha a mégis győz akkor csak úgy szabad mint bárhol máskor és bárkivel máshol...nem játszmázni,nem hitegetni,nem kihasználni,nem visszaélni,csak őszintén!

Ugyanolyan jó,szép és boldog vagy adott esetben ugyanolyan rossz kapcsolat születhet mint bárhol máskor,bárkivel máshol...