Lélekről,testről,szívről,emberről

Lélekről,testről,szívről,emberről

Válaszd inkább magad!

2020. április 01. - Molnár Csanád

Sokan szeretnek szenvedni, amit azért gondolok, mert ha nem így volna, akkor sokkal több boldog ember volna.

Nem jó a könyv, mégis olvassák, hülyeségeket, rémhíreket, negatív dolgokat sugároz majd minden tv és rádió csatorna, mégis sokan hallgatják, nem ízlik az étel, mégis megeszik, nem jó a kapcsolat, amiben vannak, mégis maradnak.

Miért?

Megszokásból?

Mások kedvéért?

Azért, hogy megfeleljenek másoknak?

Pedig nem kötelező egyik sem, ha mégis megteszed, megeszed, meghallgatod, akkor te nem magad, hanem őket, másokat választasz, nekik, értük élsz!

Eközben TE hol vagy?

A sor legvégén, a bizakodók, a reménykedők...és végül az el és megkeseredettek között.

Ne válaszd mások útját, ne éld mások életét!

Járd, éld a sajátod!

Mások helyett, válaszd inkább magad!

Csak a rossz hír a "jó" hír?!

Csak rossz dolgokat lehet említeni, szóba hozni, amikor beszédre nyitjuk a szánkat vagy ha tollat ragadunk?

Azért jó rossz dolgokról beszélni, mert azzal mindig kiváltjuk ember társaink együtt érzését, sajnálkozását?

Miért ezt választjuk, miért sajnáltatjuk magunkat?

Mert arra, "hűha" kiáltással mindenki felkapja a fejét, mert törődés után éhezünk, mert szeretetre, babusgatásra, istápolásra vágyunk.

Aki erős, az sosem panaszkodik, sosem okol másokat bármilyen helyzetbe is kerüljön.

Bajba kerül? Nem rinyál, nem jajveszékel, megoldja.

Most is, mint mindig a hírek rosszak, csak a negatív történeteket osztják meg azokkal, akik nézik, hallgatják vagy olvassák azokat. Ennyi meg annyi fertőzött, ennyi meg annyi halott...

Pedig sok, nem is sok, rengeteg szép dolog is történik eközben, csak nem látjuk, nem halljuk, nem veszünk róluk tudomást.

Pedig a jó hírek ott vannak mindenhol és mindenkor, de azok közül egyik sem szenzáció értékű.

Mert ha jól belegondolunk, semmi rendkívüli, kirívó nincs abban, hogy nyílnak már a virágok, hogy lombosodnak az erdőkben a fák és minden reggel madár csicsergés hallatszik?

Ugye, semmi nagy dolog, csupa természetes nyugalom, megszokott béke és harmónia. Mégsem örülünk, meg sem látjuk, meg sem halljuk.

Negatív történetek helyett, de legalább mellettük lehetne ezekről is beszélgetni!

Bár ezekről nem beszélni kell, hanem átélni mindet egytől egyig! De a híradó hangjától nem halljuk, a halál esetektől nem látjuk. Pedig a tavasz itt van a kertek alatt, kár lenne kihagyni az élményt, hogy együtt legyünk vele!

Nem a híradót, hanem a természetet kellene hallgatni, többet tanulunk belőle, tanulságosabb előadásban lehet részünk egy padon ülve, mint a fotelban elkényelmesedve, tévét kapcsolgatva és arra koncentrálva!

Engedjük már meg a jó híreknek, hogy el érjenek hozzánk, hogy a lelkünket tisztába tegyék! Ne legyünk áldozatok, ne legyünk panasz áradatok!

Nyisd ki a szemed és lásd meg a szépet,

nyisd meg a füled, hallgasd, ahogy száll az ének!

Lógó orral nem látsz fel az égre,

ami most is olyan szép,

csak arra vár, hogy nézd meg!

Vedd már észre végre, hogy milyen szép az élet!

Már késő, vagy még meg lehet változni?

Ezt a most kialakult helyzetet értelmezhetjük úgy is mint egy figyelmeztetés!

A természet ismét megmutatta, hogy ő még nálunk is erősebb! Évszázadok, de legfőképpen évtizedek óta játszunk a tűzzel, orosz rulettben próbálunk nyerni.

Volt már Csernobil, Fukusima, Ausztrál tűz, amiket közvetve vagy közvetlenül mi emberek okoztunk.

Mi kell még, hogy rájöjjünk, nem vagyunk mindenható és mindenek felett álló urak?!

Tulajdonunknak, játékszerünknek hisszük az egész világot és ekként is viselkedünk. Kizsakmányoljuk a Földet, kiaknázzuk az összes energia hordozót, írtjuk az erdőket hektár számra.

Mindezt miért? Profitért.

Magunk alatt vágjuk a fát, a saját vesztünkbe száguldunk , mégpedig padló gázzal. Figyelmeztetett már többször is bennünket a természet, hogy hagyjuk abba, vagy legalább lassítsunk az esztelen rohanáson.

Persze nem tettük...

Ide vezet a globalizáció. Emberek, állatok, mindenféle áru irdatlan tömegben jöhet mehet az országok határain át, mégpedig úgy, hogy hatásos ellenőrzésen átesne... Túl gyorsan, túl nagy távolságok is áthidalhatóak, pár óra vagy maximum egy nap alatt ott tud lenni egy ember a Föld egyik végéből a másikban, magán vagy magában hordozva bármit, amivel ott a messzeségben, sok ezer km-re érintkezett. Jó is ez a fene nagy szabadság, mert ettől jobban érzik magukat az emberek, és a turista forgalom mint egy jelentős bevétel és jövedelem forrásként jelentkezik.

De egyben nagyon kockázatos veszély forrás is, mert tegnap valaki megfertőződik pld Ausztráliában valami kórral, holnap pedig akár Svédországban terjesztheti...

A nagy multi cégek gyárai, beszállítói is behálózzák az egész Földet, hatalmas méretű áruszállítás zajlik földön, vízen és levegőben egyaránt. Ma itt, holnap több száz km-rel arrébb lehet bármi, amin ott bujkálhat egy miniatűr élőlény is.

Elfelejtettük, hogy nem csak mi emberek élünk a Földön, elfelejtettük meglátni a nálunk kisebbeket, elfelejtettük tisztelni őket, pedig lehet, hogy ők nálunk is hatalmasabbak.

Mi már csak a mi játékszabályaink szerint élünk, nem tartjuk be a természet törvényeit, ami most megmutatta, ékes bizonyítékát adta, hogy nem biztos, hogy jó az irány, amit követünk...

Kaptunk egy figyelmeztetést, ami fel ér egy ultimátummal, hiszen ez egy hadüzenet.

Nem, nem a természet, hanem mi emberek vagyunk a támadó, a pusztító. A természet, benne minden élőlény, ami nem ember csak teszi a dolgát, pont úgy mint ezelőtt, teszi mindezt érdektelenül a genetikai kódjának engedelmeskedve.

Egyedül mi emberek vagyunk azok, akik érdekből, számításból, anyagi haszonszerzés reményében cselekszünk.

Nem fog ez örökké tartani...

Majd amikor kivágtuk az utolsó fát, ha elfüstöltük az utolsó csepp kőolajat, majd amikor újra össze kell bújni, hogy egymást melegítve vészeljük át a fagyos estéket, akkor jövünk csak rá, hogy kurvára elbasztuk...

De akkor már késő lesz! Vagy már most is az?

Akkor már nem a természetet, hanem egymást fogjuk pusztítani és le vadászni. Majd amikor az utolsó ember lesz a Földön, akkor jön rá, hogy az ember az egyedüli faj, amelyik felesleges, amelyik nélkül is minden úgy megy ahogy kell, ahogy természetes.

Mert mi emberek már sok minden vagyunk, de egy valami biztos nem, mi már nem vagyunk természetesek, sőt egyenesen természetellenesek vagyunk...

Mert írtjuk azt, tűzzel, vassal, ami nem is a miénk, pusztítjuk ahol tudjuk...

Inkább örüljetek!

 

Siránkozás, panaszkodás helyett örüljetek, hogy otthon maradhattok a gyerekkel, vagy a pároddal!

 

Miért olyan ijesztő, hogy esetleg nem mehettek be egy ideig dolgozni, vagy nem lehet minden boltba, bármely időben eljutni?

 

Örüljetek, hiszen éltek, vigadjatok, hiszen tavasz van, itt az újjászületés időszaka.

 

Újra nyílnak a virágok, a fák, bokrok rügyei feszülten várják a parancsszót, hogy nyíljanak meg, és váltsák zöldre az egyhangú, unalmas szürkeséget.

 

Igaz, hogy a hírek most is egészen másról szólnak, nem pozitív energiákat közvetítenek élő, egyenes adásban a nap 24 órájában, de ennek ellenére is történnek szép dolgok az életben, az életedben, csak észre kell venni, hiszen azok közül a legtöbb ott zajlik az orrod előtt! Ne csak a rossz hír legyen hír, figyelj oda magadra, járj nyitott szemmel, vedd észre mindazt a szépet, ami akkor is megtörténik ha nem látod meg, csak te vagy az, aki kimaradsz belőle! Szelektálj az információk között, gondosan válogasd meg annak a tartalmát, amit elolvasol, megnézel, vagy meghallgatsz!

 

Tavasz van, növekszik a napsütötte órák száma, több időt lehet ébred, éberen lenni mint eddig, használd ki a megszaporodott időt arra, hogy jól érzed magad és nem csak elviselhetővé, hanem kellemessé teszed magad és mások idejét, akikkel esetlegesen otthon maradásra kényszerülsz!

 

Nem megy a gyereked oviba, suliba és ez miatt otthon kell töltened valamennyi időt? Ne legyen baj, ne a negatív oldalát lásd meg ennek az egésznek. Ha akarod, ha nem, ennek most és itt így kell lennie, hiszen ez az egyetlen ismert módja megakadályozni, vagy lassítani a vírus terjedését! Vedd észre, lásd meg a jó oldalát is, örülj, hogy nem ébresztőre kell kelned, mosolyogj, mert a gyereked a te főztödet kapja ebédre és te lehetsz a tanító nénije , illetve tanító bácsija.

 

Persze ez nekünk szülőknek nem épp kíméletes feladat, nem lesz sétagalopp az előttünk állő időszak, de csak akkor lesz nehéz átvészelni, ha nem a jó oldalról közelítjük meg! Könnyű akkor sem lesz, ha optimistán állunk hozzá, és nem a rossz oldalról tekintünk a világra, de akkor legalább mosolyogva tesszük a dolgunkat.

 

Miért kellene bánkódnunk azért mert otthon maradunk pár napot vagy hetet?

 

Nem erről álmodik mindenki, hogy szabira menjen és maga mögött hagyja egy kis időre az őrült rohanást, aminek nap mint nap részese kell, hogy legyen?

 

Végre lehet később kelni, végre lehet lustálkodni, végre nem kell vezényszóra kiugrani az ágyból, mert menni kell dolgozni! Végre lehet reggel is összebújni a szeretteddel, végre lehet egész napos pizsama partikat rendezni, végre lehet olvasni, meg lehet nézni a sok filmet, amik mind ott porosodnak a „letöltések“ mappádban!

Otthon is kitűnően élvezhető a szabadság, ragyogóan élvezhető a lelassult idő, amiben teljes mértékű testi és lelki regenerálódáson mész keresztül ha jól csinálod.

 

Home office-ban nyomod a munkád, mert arra kényszerültél?

Örülj, hogy végre módodban áll megtenni! Hát nem erről álmodik szinte mindenki, hogy de jó lenne otthonról, a legkényelmesebb fotelből, vagy kanapéról dolgozni? Örülj, hogy megteheted!

 

Amíg nincs házi karantén, addig sétálj a parkban, vagy a természetben, persze ezt úgy téve, hogy nem kerülsz kontaktusba más emberekkel, vagy a megfelelő védőeszközökben teszed! Figyelmed szegezd előre, figyeld a természetet, legyél annak te is a szerves része!

 

Ha csak ennyi jó dolog van, amit az időnek köszönhetsz, amit most kaptál ajándékba, már megéri otthon maradni! Akkor mi okod van még panaszkodni?

Történnek, mert történhetnek kellemetlen esetek is, amik téged személy szerint is érintenek, de akkor is őrizd meg a magadba, másokba, az emberiségbe vetett hitedet!

Bízz benne, hogy lesznek, akik segítenek a bajban, lesznek, akik nem fordulnak el tőled, lesznek, akiknek megfoghatod a kezét!

 

 

 

 

 

Már csak azért is túléljük!

Hogy ne menjetek egymás agyára, amíg otthon vagytok!?

Nagyon sokan, sokféle módon éljük át az elkövetkező időszakot.

Lesznek, vannak olyanok, akiknek a munkájuk otthonról is elvégezhető, ők talán kevésbé érzik meg az egészségügyi óvintézkedések hatását, mert a munkájuk onnan folytatható, ahol a munkahelyen abba hagyták. Nekik is épp elég negatív változás az, hogy előre meghatározhatatlan ideig home office módra váltottak. Nem ők választották, kényszerből teszik. Na de azok, akiknek nem adatott meg ez a lehetőség, azok jobban megsínylik az életmód váltást. Egy ideig kitart a fizetett szabadság, ha van, akkor egy ideig kitart a megtakarítás, aztán jön a kuporgatás, és a csekk tologatós játék. Döntenünk kell, hogy melyik számla befizetése az előbbre való, választanunk kell, hogy mit vegyünk meg. Nem mindegy, hogy miként fogunk viselkedni, nem vagyunk állatok, ezért ne is a farkas törvények szerint éljünk és ne az vegye meg az utolsó gyűjtő csomag lisztet, cukrot, aki az erősebb! Legyünk emberek, legyünk olyanok, hogy ha ennek az egésznek vége lesz, mert biztos vége lesz, akkor ne kelljen pironkodva vissza emlékeznünk a nehéz napokra!

Segítsük egymást a bajban, mindenkinek jusson eszébe az, hogy a másik is ember!

Legyünk türelmesek a kígyózó sorokban legyen empatikusak és a viselkedésünk legyen példa mutató azok előtt, akik számítanak ránk!

Vigyázzunk a gyerekekre, az idősekre, legyünk erősek, nem engedhetjük meg, hogy bepánikoljanak!

Ha úgy alakul, vagy alakult az életünk, hogy kényszerszabadságra menjünk, akkor használjuk ki a kínálkozó lehetőséget és fordítsuk javunkra a rendelkezésre álló időt!

Pihenjünk, olvassunk, játszunk, és ezt mindent a legjobb társaságban tehetjük, a családunk, a szeretteink körében.

Vegyük észre a bajban a jót, és legyen hitünk, hogy ez is mint minden eddigi betegség, járvány nem tart, mert nem tarthat örökké!

Legyünk méltók az emberi fajhoz!

Kell-e félnünk?

Most, hogy hazánkban is életbe léptettek bizonyos mértékű korlátozásokat a világjárvánnyá fokozódott koronavírus megbetegedések miatt, az emberek nagy többsége félelemben él.

Kell-e és ha igen, akkor mitől kell félni?

Megbetegszünk, belehalunk?

Ha ebbe nem, akkor valami másban egész biztosan megbetegszünk és ha úgy adódik, akkor ha tetszik, ha nem bele is halunk. Ez már csak így van, amióta világ a világ.

Félelem, és pánikolás helyett foglalkozzunk többet a mentális egészségünk állapotával, aminek köszönhetően a testünk és az abban élő sejtjeink egészsége is fokozódik!

Ide tartozik, hogy ne stresszeljünk, ne hajtsunk többet a minimálisan szükségesnél, foglalkozzunk magunkkal és figyeljünk, vigyázzunk magunkra!

Mitől félünk?

Attól, hogy egyedül maradunk, attól, hogy túl sok időt kell egymással, összezárva töltenünk?

Álljunk már pozitívan a kialakult helyzet elé! Ne azon agyaljunk, hogy mi lesz ha betegek leszünk, mert akkor azok is leszünk, a gondolatainkat tereljük, tudatosan irányítsuk az ürömben felbukkanó örömre!

Legyél erős, tartsd magad formában és várd felkészülten a támadást, hogy ne érjen váratlanul se téged, se a szervezeted, ha találkozol ezzel a kis kórokozóval!

Az élet és a Föld nem áll meg, legalábbis nem most és nem ettől, vannak és lesznek, akiket magával ragad a kór, de mindig is voltak emberek, akik különféle betegségek miatt vesztették életüket...

Ez nagyon szomorú, de sajnos így volt, így van és így is lesz.

Senki és semmi nem élhet örökké.

A legsúlyosabb betegség maga az élet, hiszen bármit teszel, bárhol és bárhogy is élsz, MINDIG halállal végződik.

Ezt ha elfogadjuk, mindjárt nem is olyan ijesztő és félelem keltő.

A vírus, és az ember is egy nagy közösség része, amit úgy hívnak, hogy a Föld élővilága.

Te is, én is, és minden, ami itt él a Földön, élni szeretne.

Minden élőlény annyi helyet kap a többitől amennyit kiharcol magának, vagy amennyit a többiek biztosítanak neki.

Nekünk embereknek az a feladatunk, hogy minél silányabb életfeltételeket teremtsünk a bennünket megtámadó kórokozókkal szemben!

Tehát éljünk úgy, ahogy az EMBERHEZ méltó!

Nem pánikolunk, nem keltünk félelmet, és nem ejtjük kétségbe azokat, akik számítanak ránk!

Mitől félünk, kell-e félnünk?

A megszokás elvesztésétől félünk.

Félni nem szabad, helyette várjuk felkészülten az ellenséget, ami nem azt jelenti, hogy 30 kg lisztet és cukrot, vagy 10 kg húst spájzolunk be és az őrületbe kergetjük a kereskedelemben dolgozókat és az abból élő alkalmazottakat!

Ez is csak egy vírus?!

Kedves olvasóim!


Akik már régebb óta követitek az oldalam, olvassátok az írásaim, megszokhattátok, hogy a legtöbb esetben párkapcsolati konfliktus helyzeteket elemzek, boncolgatok, és keresem a miértekre a válaszokat.

Most, a helyzetre való tekintettel más témáról írok.

Mindenki tudja, hogy a koronavírus terjedése olyan globális méreteket öltött, hogy ez miatt a Föld sok országa óvintézkedéseket léptetett életbe, ami helytálló, mert valahol gátat kell szabni annak a kórokozónak.

De. Aki kicsit is tájékozott biológiából, az jól tudja, hogy a vírusok olyan gazdaszervezetben tudnak betegséget előidéző módon elszaporodni, amelyik egy másik fennálló betegség, vagy hiányállapot miatt le van gyengülve. Ellenszer a vírusokra nincs, mert azokat nem megölni, kipusztítani lehet, hanem a szaporodásukat lehet kordában tartani. Ez egészséges életmóddal, helyes, vitamindús táplálkozással oldható meg a legjobban.

A terjedésre kiváló módszer a vesztegzár, karantén bevezetése a fertőzött gócpontok körülhatárolásával.

A baj az, hogy globalizáció van és ezért az államhatárok teljes mértékben átjárhatóak, nincs valódi elszigetelődés, ezért is terjedhet minden új betegség villámgyorsan és nagy méretben.

Mivel ebben az esetben is van lappangási idő, így nem tudhatjuk, hogy hol, mikor, ki lehetett az, aki esetleg egy tüsszentésével, ránk köhögésével minket is megfertőzhetett.

Nem annak van félnivalója, aki alapból egészséges és helyes életmódot folytat.

Tehát, aki vitaminokat rendszeresen szed,(itt kiemelem a "C" és "D" vitamint, amik az immunrendszer fennállásáért nagy részben hozzájárulnak. ) vagy kellő minőségű és mennyiségű friss zöldséget, gyümölcsöt fogyaszt, az kisebb eséllyel betegszik meg bármilyen fertőző betegségben, illetve jóval enyhébb tünetekkel fog átesni rajta.

Pánikolás, szájmaszk, gumikesztyű, izolációs ruha csak azoknak szükséges, akik a betegekkel élesben találkoznak, tehát az egészségügyben dolgoznak., vagy nagy embertömeggel vannak napi szintű kapcsolatban.

Pánikolás, felvásárlás, megőrülés, megőrjítés helyett nyugodjatok meg, üljetek le és fogadjátok el, hogy ez a vírus is,pont mint a többi, csak egy élőlény, aki ha megfelelő táptalajra kerül, akkor szaporodik. Ha ezt megteheti, akkor meg is teszi. Csak az a kellemetlen, hogy ebben az esetben nem egy petri csészében, hanem az emberben van a táptalaj.

Legtöbbet akkor tehetünk magunkért, másokért, az egész emberiségért, ha egészségesen élünk, betartjuk az alapvető higiéniás, írott és íratlan szabályokat!

Ne tüsszögj, ne köhögj a képébe senkinek, tömegközlekedés használata után moss rendesen kezet, ne egyél mosdatlan kézzel...és még sorolhatnám.

Ne essetek pánikba, olyan mennyiségű élelmiszer áll a rendelkezésünkre itt Európában, hogy ha azt mind meg kellene ennünk, komoly bajban lennénk!

Ne legyen felvásárlási láz, ne vigyétek tucatszám a lisztet, cukrot és a tartós élelmiszereket!

Felesleges!

Ha pedig kényszerszabadságra kerültök, mert bezárt az ovi, suli, vagy a munkahelyetek, akkor otthon gubbasztás, savanyodás helyett legyetek minél többet a szabadban, a friss levegőn!

Sétáljatok, levegőzzetek, kiránduljatok, és vigyázzatok magatokra!

Idős hozzátartozóitokra vigyázzatok, segítsetek nekik, hogy ne kelljen naponta boltba menniük két zsemléért és három karika felvágottért!

Legyen a viselkedésetek emberhez méltó és felelősségteljes!

Ne pánikoljatok, ne keltsetek félelmet!

Vitamindús táplálkozás az egészség alapja!

Mindig is voltak vírusok, amik kisebb nagyobb járványokat okoztak. De mindig akkor került sor erre, amikor az emberek óriási tömegben voltak legyengülve, általában háborúk alatt és után...

Mutassuk meg, hogy mi emberek vagyunk az erősebbek és nem fog ki rajtunk egy ilyen kis mikroszkopikus élőlény!

 

 

Minden nap legyen Nő nap!

Hallod te férfi?!

Lehet minden nap Nőnap.

Amikor találkozol vele, úgy viselkedj vele, ahogy egy tetőtől talpig férfihoz illik, mert a Nők csak ilyen férfit érdemelnek!

Amikor a kezét fogod, úgy fogd, ahogy egy Férfi fogja, ne úgy mint egy gyerek!

Ne kapaszkodj abba, hanem fogd úgy, hogy érezze a határozottságod, az erőd!

Tudjad a célod, tudjad merre van a helyes irány! Ne irányítsd, hanem vezesd a Nőt!

Meglátod, ha van miért, akkor örömmel és bizalommal követ!

Amikor a szemeibe nézel úgy nézz bele, hogy azok mindent látnak, nem csak rajtad, hanem azt is, ami benned zajlik!

Ne akard őket megérteni, hát még kedvedre valóvá megváltoztatni, ők Nők!

A Nőt csak szeretni lehet és kell is!

A Nők a múltunk, a jelenünk és egyben a jövőt is ők jelentik!

Vigyázz rájuk!

Nélkülük nem lennénk mások csak egymást ölő hímek gyülekezete!

Nekik, miattuk, értük leszünk Férfiak!

Ha nem lennének Nők már régen kihalt volna az emberiség!

Nem csak egy napig, nem csak március 8-án jár nekik a megkülönböztetett tisztelet, figyelem, és törődés!

Ők mindennap értéket teremtenek, gyereket szülnek, nevelnek, törődnek velük, és velünk.

Cserébe, mintegy viszonzásként mindennap kutya kötelességünk ezt megköszönni, és meghálálni!

Minden Nő egy szál rózsa, akit ápolni, szeretni, óvni, vigyázni kell!

Rajtad múlik, hogy a szépségében gyönyörködhetsz vagy a töviseit érzed!

Köszönöm nektek Nőknek, hogy vagytok!

Legyen minden nap Nőnap!

 

Te tegyél pontot a végére!

Valószínű, hogy sokan voltak már olyan helyzetben, hogy ugyan még élt egy kapcsolatuk, de a párjuk már másnál kereste a boldogságot, és csak azért nem fordított örökre hátat, mert neki úgy volt a legkényelmesebb, hogy csak a jó dolgoknak él, és nem vállalja a tortúrát, ami egy válással jár.

Biztos sokan voltak, vannak és sajnos lesznek megcsalva, felszarvazva, mégpedig pont úgy, ahogy fent leírtam.

A párjuk félrelép, máshol, mással élvezi az életet, miközben az, aki otthon maradt csak szenved és várja, hogy a rémtörténet véget érjen, mégpedig abban reménykedik, hogy magától, minden erőfeszítés nélkül.

Tettek nélkül soha nem lesz vége, aki nem vállalja, hogy útjára bocsájtja azt, aki már amúgy is másfelé jár, annak hosszú távú kínokkal kell szembe néznie, hiszen abban a kapcsolatban csak ő szenved, a másik már újra jól érzi magát, és semmi érdeke nem fűzi hozzá, hogy tegyen egy végső lépést.

Nem kell, nem szabad tűrni, hogy ő vígan élje az életét, miközben mi magunk összeroppanunk a fájdalomtól, a megalázottságtól és az ő tettének a súlyától!

Egyszer mindenféleképpen véget kell vetni az egésznek és mindenkinek arra kell mennie, ahol jó, de legalábbis jobb mint az aktuális hely!

Ha pedig úgyis lépni kell, akkor jobb azt minél előbb megtenni kár az időt pocsékolni!

Ha ő nem akar örökre elmenni, ha ő nem akarja végleg becsukni a könyvet, vagy nem akarja lezárni a történetet, akkor Te tegyél pontot végére!

 

Légy hű magadhoz!

Ha végre leveszed a maskaráid, amit mások miatt viselsz, amikor abbahagyod az játszmázást, amit a céljaid elérése miatt űzöl, akkor önmagadra találsz és meglepődsz, hogy

"Jé, ez vagyok én?"

Ezek után egy valami lesz csak biztos, lesznek bőven olyan emberek, akik eltűnnek az életedből.

Nem tetszik nekik az igazi éned, nekik az eljátszott szereped kellett csak, nem te.

Ők teljes mértékben értéktelen emberek, nem kell veszteségnek érezni azt, hogy nem vesznek részt többé az életedben!

Ők azok, akik az álarcaidért "szerettek", akik azért kedveltek, mert kényükre-kedvükre használtak Téged, akik azt mondták, hogy önző vagy, ha valamit megtagadtál tőlük. Nem kár értük, sőt örülj, hogy nem kell már nekik megfelelned!

Tulajdonképpen eddig sem lett volna rájuk szükséged. Inkább nekik volt szükségük Rád.

Lehet, hogy az önmagadra találás után egy ideig nagy űr lesz az életedben, ami miatt ne bánkódj, töltsd meg magaddal a felszabadult helyet és meglátod, hogy milyen jó az, amikor ez megvalósul!

Meg is könnyebbülsz, mert nem kell szerepeket alakítanod, nem kell álruhát hordanod.

A sors, az élet, vagy Isten, nevezd, ahogy akarod a gondviselést, olyan embereket küld majd, akik őszintén kötődnek Hozzád.

  Eljátszott, fárasztó szerepjátékok helyett törekedj az olyan kapcsolatokra, ahol minden résztvevő fél nem csinál egyebet, csak adja ÖNMAGÁT!

A legjobb , legszebb életed ezután fog csak bekövetkezni, hiszen minden emberi kapcsolatodra elmondhatod, hogy őszinte.

süti beállítások módosítása