Mi mással kezdődhetne egy párkapcsolat felépítése, mint a két fél ismerkedésével...

Az egymás megismerése során megtudunk a másikról nagyjából mindent ami elég ahhoz, hogy eltudjuk dönteni, hogy érdemes-e folytatni vagy ennyi elég is volt belőle és megszakítjuk vele a kapcsolatot...

Már az elején meg kell tudni egymásról minden olyan körülményt, ami befolyásolhatja a későbbiekben azt, hogy milyen lehet majd az a kapcsolat!

Egyből tájékoztatni kell a másikat mindenről, ami mi magunk vagyunk és a csatolt részeinket is bele kell szőni a rólunk szóló történetbe!

Nagyon sokan elsietik a párkapcsolat kialakítását, és ideje korán magukba bolondítják a másikat...túl gyorsan megszerettetik magukat, elhitetik vele, hogy ő az aki pont neki való.

De aztán, ahogy telik az idő, előjönnek azok a gondok, körülmények amiket elfelejtett figyelembe venni az egyik fél...

Ha pld nem egyezik a műszakbeosztás, akkor nehéz lesz úgy időpontot egyeztetni a találkozásokra, hogy azt mindenki simán meg tudja oldani...

Ha valakinek gyerekei vannak, akikkel még egy háztartásban él és velük is igencsak kell még foglalkozni, akkor szintén kevesebb idő jut új kapcsolat kialakítására vagy annak a fenntartására...

Aki előbb szeret vagy szeretteti meg magát és csak később gondolkozik, az terhes kapcsolatba eshet bele, amiben nem fog annyi boldogsághoz jutni, nem fog annyi időt a másikkal lenni mint azt elvárná...

Így pedig majd a másikra fogja az egészet, hogy ő és a körülményei azok amik miatt szakítani kell, hiszen ez így nem tartható fenn...

Még azelőtt ismerjük meg minden életkörülményét a másikkal mielőtt szerelem ébredne bármelyik félben!

Ha tisztában vagyunk egymással és az élethelyzetekkel, akkor vagy elfogadjuk mindazt amit a másik fél jelent és akkor jöhet a szerelem...vagy ha nekünk áthidalhatatlanok a körülmények, akkor még akkor lépjünk ki a másik életéből amikor ő még nem szeretett belénk!

Nem tehetjük meg senkivel azt, hogy hagyjuk magunkba szeretni, élvezzük, hogy ő az erejét megfeszítve, idejét percre beosztva megoldja a találkozókat, időt szakít közös programokra...élvezzük, hogy belénk szeret és egy idő múlva, amikor úgy érezzük, hogy ez kevés, akkor nyögjük csak ki, hogy ez így nagyon nem jó...

Még azelőtt ismerd meg minden körülményét a másiknak, mielőtt bármilyen vonzalom kialakulna!

Kötelességed őt megismerni, kötelességet őt mindenről tájékoztatni amit gondolsz vagy érzel róla és a körülményeivel kapcsolatban!

Még azelőtt tudnod kell róla mindent ami összekötheti vagy éppen bomlaszthatja a vele való kapcsolatot!

Sokan elrontják az egész ismerkedést, már rögtön az elején...

Nem foglalkoznak a másik fél életével, idejével, helyzetével...

Pedig olyan egyszerű lenne...csak gondolkozni kell és mérlegelni, hogy ő, aki gyereket vagy gyerekeket nevel...ő, aki három műszakban dolgozik, tud-e annyit együtt lenni mint szeretném?

A felnőtt emberként induló és kialakuló párkapcsolatok sokkal összetettebbek mint azok amik fiatal korban alakulnak ki...

Felnőtt emberként sokkal több körülmény szól bele a két fél életébe...

Felnőttként már kialakítunk egy bizonyos egzisztenciát, kialakítunk egy bizonyos életritmust, kialakítunk sokan már ő előtte egy családot, ami széthullt és ez miatt keressük újra a párunkat, akinek sokkal több feltételnek kell megfelelnie mint a régebbi jelölteknek...

Sokszor több az akadályozó tényező mint a segítő...de ennek ellenére az esetek többségében megoldható a párkapcsolat kialakulása ha elfogadja mindenki a másikat, a körülményeivel együtt, úgy ahogy van.

Felnőttként nem lehet úgy szerelembe esni a legtöbb esetben mint fiatalságunkban...egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy 100%ban csak magunkra gondoljunk amikor ismerkedünk...

Sokszor a körülményeink nem engedik meg, hogy a kapcsolatainkban egy bizonyos lépcsőfoknál feljebb juthassunk...

Sokszor kivitelezhetetlen még az is, hogy egy kirándulásra eljussanak úgy, hogy mindenki viszi az összes oldalkocsiját...van amikor kisbusszal kell menni, mert személyautó nem is elég, hogy mindenki elférjen...

Ha valakinek gondot jelent az, hogy a másiknak gyerekei vannak, akkor legyen gond már a legelején!!!

Ha valakinek gondot jelent az, hogy a másiknak hétvégén is lehet, hogy dolgoznia kell, akkor legyen gond már a legelején!!!

Ha valakinek gondot jelent, hogy a másiknak három műszakos vagy folyamatos váltó a munkarendje, akkor legyen gond már a legelején!!!

Ha valaki nem tudja elfogadni mindazokat a körülményeket, amik között a másik él, akkor már a legelején lépjen tovább oda, ahol minden klappol!

Semmi baj nem fakadt még sosem abból, hogy nem mindenkinek vagyunk megfelelőek!

A baj akkor kezdődik, amikor valaki felnőttként de érzelmileg éretlenként belekezd egy olyan kapcsolatba, hogy jól tudja azt, hogy az képtelen lesz tovább fejlődni, nem fog eljutni olyan szintre ami őt kielégíti...és a legnagyobb baj az, hogy mindeközben a másik fél őszinte szerelmet érez iránta...

Még mielőtt megszeretnek, fogadd el a körülményeket is!

Még azelőtt kell eldöntened, hogy jó-e ez így neked mielőtt kialakul a szerelem!

Ha pedig az elején nem szóltál arról, hogy ez nem jó, akkor viseld a súlyát mindannak, amit egy szakítás jelenthet a jövőben! Tiéd a felelősség, te nem szóltál!

Ne várd meg, hogy esetleg javulnak a dolgok...ne várd meg, hogy a másik oldalról kirepüljenek a fiókák, ne húzd, na rabold a másik idejét!

Már az elején tudtad, hogy gyermeke van...

Már az elején tudtad, hogy mennyit dolgozik...

Már az elején tudtad, hogy mennyi szabadideje van...

Vagy fogadd el vagy menj tovább!

De ne játszd el, hogy ez neked jó...hogy szereted, hogy szerethet!

Ne játssz a másikkal, ne játssz az érzelmeivel!

Ne szerettesd meg magad azzal, akinek számodra nem optimálisak a körülményei!

Vagy legyél "csak" barátja/barátnője!

Vagy menj tovább az utadon, de nem játssz el semmit amivel magadba bolondítod!

Még azelőtt el kell fogadnod minden körülményét mielőtt megszeret!