Lélekről,testről,szívről,emberről

Lélekről,testről,szívről,emberről

Törvényszerű, hogy csak illegálisan lehetünk boldogok, ha hosszú kapcsolatban élünk?

2018. április 10. - Molnár Csanád

Sokan, remélhetőleg többen élnek hosszú kapcsolatban mint azok, akik alkalmi örömforrást keresnek.

Nagyon jó érzés az, amikor az ember úgy érzi, hogy a hajója biztos kikötőben lehet, ahol nem férnek hozzá az élet viharai...

Nagyon jó érzés az, amikor nap mint nap úgy kelünk, úgy fekszünk, hogy ott van velünk az akit szeretünk, akit boldoggá teszünk...

Nagyon jó érzés az, amikor közös terveket szövünk valakivel, akit szeretünk...

Nagyon jó érzés az, amikor a társkereső oldalak lapozgatása helyett kedvesünk élete az a könyv amit olvasunk...

Nagyon jó érzés az, amikor hosszú éveket együtt lehetünk valakivel, aki mellett szép az élet...

Nagyon jó!!!

De...

Ha nem figyelünk oda a párunkra, ha nem vesszük észre mindazokat a változásokat amin átmegy, akkor elsiklunk mellette és nem a megváltozott embert fogjuk boldoggá tenni, csak azt aki volt valamikor...

Minden és mindenki egy folyamatos változó...

Mindent és mindenkit alakít az élet és azok a hatások, amikkel találkozik...

Egy hosszútávú kapcsolat alatt sem ugyanaz marad mindenki...

A személye nem változik, de bizonyos mértékben átalakul, jó esetben fejlődik az egyénisége, nem áll meg azon a szinten amin megismertük, megszerettük...

Amikor valakivel összekötjük az életünket, akkor megváltozik minden...akkor közösek lesznek az éjjelek és valamennyire a nappalok is...

Nagyon nagy megismerésre van ahhoz szükség, hogy szóba jöhessen a közös élet és, hogy ne legyen örök stressz forrás az együtt lét...

Nem elég valakit akkor és annyira megismerni amikor és amennyire az elején képesek vagyunk...

Vegyük figyelembe, hogy a társunk változik, folyamatos átalakuláson megy át...

Figyeljünk oda arra ás fogadjuk el, hogy az igényei mások most mint 5-10 vagy még több évvel ezelőtt!

Nem elég valakivel összeköltözni, ha egy életen át boldoggá akarjuk tenni, akkor ápolni kell őt és a kapcsolatot, hogy folyamatos terméssel ajándékozhasson meg!

Nagyon sok kapcsolatra jellemző, hogy a megváltozott szerepek miatt kihűlnek, elmúlnak, szétesnek...

Valakit valamikor csak egyedül szeretünk, csak a miénk az összes ideje és mi is valamikor csak neki voltunk fontosak...

Aztán amikor szaporodik a család, akkor a szeretett nőből anya lesz és háztartást vezető...a szeretett férfiből pedig apa és családfenntartó (nem az anyagi, hanem az erkölcsi oldalára gondolok)...

Könnyen elveszhetünk a nagy felfordulásban, amit az új szerepek felvállalása jelent, könnyen elveszhetünk egymás számára, ha nem marad elég külön idő ami csak kettőnkről szól...

Nagyon sok hosszú kapcsolatban elmúlik a varázs, kialszik a szerelem lángja, mert nem táplálják...beleülnek a felek a kényelembe, és nem tesznek eleget azért, hogy a megváltozott körülményekben is egymásra találjanak...

Nagyon sok házasságban tűnik el az a lelkesedés, ami valamikor megvolt és ahhoz pont elég volt, hogy két ember összekösse egymással az életét...

Amikor már ott tart két fél, hogy nincs szerelem és már csak lakótársak, akik között már csak a gyerekek, a közös ingatlan és az együtt leélt, de nem megélt évek azok ami összetartó erőt képeznek, akkor nagyon könnyen beleunnak az egészbe és vagy belefásultan, izgalomtól, szikrázó szenvedélytől mentesen élnek tovább a csendes és biztonságot nyújtó, de dögszagot árasztó kapcsolatban...vagy kilépnek ha tudnak...vagy odáig jutnak, hogy engednek egy csábításnak, esetleg ők maguk keresnek valami-valakit, ami több izgalmat, újra átérezhető szenvedélyt jelenthet...

Érthető ha valaki akár külső forrásból próbálja pótolni mindazt ami elveszett...érthető mert belefáradt mindabba amit a kapcsolata vagy a házassága ad neki...kevés vagy nincs már szenvedély...kevés vagy nincs varázs...

Nagyon sokan esnek abba a hibába, hogy megelégszenek azzal ami akkor volt mikor egybekeltek...

Ha nem figyelünk oda folyamatosan arra, hogy a párunkat folyamatosan boldoggá tegyük, ha nem fordítunk kellő időt, energiát ő rá, akkor egyszer csak azt vehetjük észre, hogy vagy egy búcsúlevél vár minket egy napon az ebédlőasztalon...vagy szembesülünk azzal, hogy szarvaink nőttek...

Nem elég a párunknak esküt tenni, azt be is kell tartani...nem elég aláírni azt a papírt az anyakönyv vezető és a tanúk előtt.

Azt a közös kertet, közösen kell ápolni ahhoz, hogy ne csak megszokásból maradjon mellettünk az akivel az életünket is össze tudtuk kötni!

Azért mert valakik összeházasodtak, még nem mondtak le a személyes igényeikről vágyaikról!

Törvényszerű, hogy gyermekes anyáknak nem csak az a vágyuk, hogy gyereket etessenek, mossanak, főzzenek...ők NŐK is akarnak maradni és annak is akarják magukat érezni!

Nekünk, férfiaknak az a dolgunk, hogy kifejezzük irányukban a vágyódásunkat, kimutassuk a szerelmünket és megajándékozzuk őket a biztonsággal, amit nem biztos, hogy anyagi téren tudunk csak nyújtani!

A férfiaknak is megmaradnak a vágyaik akkor is amikor férjek, apák, családfenntartók lesznek...

Mi is megakarunk maradni vonzó pasinak a párunk szemében akkor is amikor éveket élünk együtt...

A nő se álljon meg ott, hogy megfőzi a kedvenc ételünket vasárnaponként, vagy kivasalja az ingünket, mert büszke ránk, ha ápoltan jelenünk meg az utcán vagy a munkában! Neki is figyelnie kell arra, hogy ő ne csak anya legyen, hogy mi ne csak papamacik legyünk a szemében!

Nehéz dolog, komoly kihívás az összes új és régi szerepnek megfelelni, de folyamatos és tudatos odafigyeléssel, ön és kapcsolat fejlesztéssel sikerülni fog.

Ne várjuk meg, ne jussunk el odáig, hogy örökre elvesszen az egymás iránti vágy és szenvedély!

Mindenki nyújtson többet és még többet, soha ne legyen rutinszerű feladat az egymással töltött idő!

Nem kell ünnepnapig várni arra, hogy kisebb-nagyobb ajándékokkal kifejezzük a hálánkat, hogy vele vagyunk, hogy kimutassunk a szeretetünket!

Nem csak előre tervezett időpontokban kell együtt lenni...nem kell vasárnap reggelig várni arra, hogy összebújjunk...

Nem csak ünnepnapokon lehet együtt elmenni vacsorázni vagy csak sétálni...

Ha azt akarjuk, hogy a társunk évek elmúltával is szeressen, akkor évek múlva is szerethetőnek, vonzónak kell lennünk!

Nem azt fogja ő sem szeretni bennünk akik régen voltunk...

Ma és holnap, már más lesz az ami őt vonzza, és más lesz az is amit épp nyújtunk neki...

Nem törvényszerű, hogy hosszú kapcsolat alatt illegalitásba kell vonulni ahhoz, hogy boldogok legyünk...

De ha azt nem tesszük törvény erejűvé, hogy folyamatosan teszünk egymásért, akkor törvényszerű lesz az, hogy az egyik fél megunja, mert már nincs semmi, ami őt személyesen annyira megérintené, ami elég ahhoz, hogy tovább is boldog maradjon...

Nem arról kell szólnia egy párkapcsolatnak, házasságnak, hogy nincs benne szerelem, nincs benne szenvedély!!!

Egy párkapcsolat és a benne lévő felek is változnak...

Legyünk együtt változók, legyünk együtt fejlődők és akkor nem vetélytársak, hanem valódi partnerei leszünk egymásnak!

A bejegyzés trackback címe:

https://molnarcsanad.blog.hu/api/trackback/id/tr8413824506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása