Lélekről,testről,szívről,emberről

Lélekről,testről,szívről,emberről

Amikor már elfogadod a tényt, hogy megváltozott az életed...

2018. április 04. - Molnár Csanád

Amikor már elfogadod a tényt, hogy megváltozott az életed, amikor már belenyugszol abba, hogy egyedül maradtál, amikor már tudod, hogy ő reggelente másnak viszi ágyba a kávét, amikor már nem kell ő, aki már másnak süti a rántottát, amikor már nem kell, mert másé...

Akkor, és csakis akkor tudsz továbblépni és tovább menni a saját utadon...

Amikor már nincsenek izzadságban fürdő, álmatlan éjszakák...

Amikor reggel, ahogy kinyitod a szemed és nem nyúlsz egyből a telefonodért, hogy megnézd nem írt-e ... és, hogy legalább virtuálisan érezd azt, hogy ott van veled...

Amikor belátod, hogy te már mindent megtettél amit csak tehettél és még meg is alázkodtál neki, és még a nőies bájod vagy épp a férfias erődet is alárendelted neki, mert azt hitted, hogy azzal megtarthatod...

 Amikor minden amit tettél, teszel vagy tehetsz, már kevés ahhoz, hogy a figyelmét magadra tereld vagy felébreszd benne azt ami szunnyad...

Akkor nincs más teendő...menteni kell ami menthető...  

Menteni kell magad, és az önbecsülésed teljes megsemmisülését!

  Aztán akár fordulhat is a nézőpontunk...mert az ő agyával gondolkozva lehet hogy neki van igaza.

Lehet, hogy valójában olyan egyszerű mint, ahogy ő tálalja a szakítást...rosszkor, rossz helyen, a nem megfelelő időben találkoztunk vagy még egyszerűbben...nem is vagyunk egymásnak valók, egymáshoz illők.

Amikor megértjük, hogy nem vagyunk nála kevesebbek, csak nem  tudja megadni mindazt amit szeretnénk tőle megkapni, akkor rájövünk, hogy valójában többek vagyunk...neki sok(k) .

Amikor minden küzdésünk ellenére nem mozdítja a kisujját sem értünk, akkor ő már lezárta a kapcsolat előtt a továbbfejlődéshez vezető utat...akkor a nőnek, de a férfinak is, illő ezeket felismerni és nem 10 körömmel akaratosan kaparni, vagy éppen a húsába marva kapaszkodni...

Amikor már csak a másik fél játékszabályai jutnak érvényre, akkor az egyik fél már el van nyomva, róla már csak mint mellékszereplő van szó...

Amikor már az egyik fél feladja az elveit, elfelejti nézeteit, lemondja a korábbi kedvenc programjait csak azért, hogy vele legyen...akkor ő már csak egy eszköz a másiknak, egy parancsszóra váró játékszer, aminek a távirányítója másnál van.

Amikor már mindent megtettünk, megalázkodtunk, elvesztünk, ő érte magunkat feláldoztuk, amikor már tudjuk azt amit tudni se szeretnénk és bár ne kéne tudnunk...akkor csak egy lehetőség van, csak egy dolog marad meg mint elfogadható megoldás...Akkor mennünk kell, szednünk kell a sátorfánkat...

Meg kell őrizni a szép pillanatokat, a közös és boldog élményeket emlékekké kell alakítani és szépen becsomagolva el kell tenni a méltó helyére...el kell dugni mások elől, hogy ne azt lássa, ne azt érezze, hogy még a múltban és annak emlékei között kotorászunk, miközben már új ajtókon kopogtatunk vagy éppen új ajtót nyitunk ki más előtt!

Amikor már elfogadod a tényt, hogy az életed megváltozott, akkor változik csak meg igazából...

Mert akkor már nem hátráltatod a saját fejlődésed, nem teszel akadályt a továbblépésed elé, nem csak egy helyben toporogsz...akkor haladsz csak előre, mert meghajoltál a változás ereje előtt és rugalmasan alkalmazkodtál az új életfeltételekhez.

Nem mindig a sziklaszilárd jellem marad fenn...

Rugalmasnak, változásra képesnek kell maradnunk ahhoz, hogy el tudjuk fogadni mindazt a változást amit hozhat az életünk!

Amikor úgy hozza a sors, akkor el kell fogadnunk a tényt, hogy

Megváltozott az életünk!


A bejegyzés trackback címe:

https://molnarcsanad.blog.hu/api/trackback/id/tr6913802058

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása