Lélekről,testről,szívről,emberről

Lélekről,testről,szívről,emberről

Hogyan éljük túl...

2017. december 13. - Molnár Csanád

Hogyan éljük túl azt amit túl kell élni,amit ki kell bírni?

Hogyan lehet onnan túllépni ahonnan túl kell lépni?

Vannak az életben nehéz percek,órák,napok sőt lehetnek kilátástalan évek is.

Vannak körülmények amik nem vagy nehezen változtathatóak.

Azokat megszokjuk,alkalmazkodunk hozzájuk így nem is nagyon változtatunk rajtuk mert többe kerülne átalakítani mint megszokni. Ezt az alkalmazkodó képességünk teszi lehetővé,élhetővé...

Mi van akkor ha egy kapcsolatunk megy tönkre,mert az akit szeret(t)ünk úgy gondolja,úgy érzi,hogy nem megy tovább és véget vet a kapcsolatnak?

Olyankor jogosan úgy érezzük,hogy nincs tovább,hogy vége a világnak,de legalábbis megállt az idő,innen nincs tovább,nincs hova menni...úgy érezzük,hogy végére értünk az utunknak...

Akaratunk és szívünk ellen való döntést hozott valaki,amihez max jópofát vághatunk de a vátoztatni már nem tudunk rajta.

Ilyenkor legtöbb esetben csak kínlódni van erőnk,másra,többre nem futja.

Sajnáljuk magunkat,sajnáljuk a kapcsolatot.

Megsiratjuk a múltat,megsiratjuk az elmúlt kapcsolatot,megsiratjuk,sajnáljuk magunkat,hogy egyedül-nélküle kell tovább menni,megsiratjuk az elhalasztott jövőbeni lehetőségeket.

Megsiratunk mindent mert úgy érezzük mindent elvesztettünk.

Ilyenkor semmik vagyunk és senkik.

Csak vagyunk.

Nem élünk.

Ilyenkor kb élőhalottak vagyunk akik csak egy zombihoz hasonlíthatóak...

Nem látunk,nem hallunk,nem érzünk semmit ami szép,ami jó.

De nem szabad benne ragadni túlzottan ebbe az állapotba,nem szabad túl mélyre süllyedni a lelki posványba!

Meg kell siratni azt amit és azt akit elvesztettünk,pontosabban azt ami és azt aki elment mellőlünk akaratunk ellenére!

El kell temetni mindent amit ő jelentett,mindent ami ő rá emlékeztet!

Ki kell tölteni a "gyászidőt" és utána tovább kell lépni!

Ez így leírva nagyon kurta és nagyon leegyszerűsített,az életben ennél jóval bonyolultabb.

El kell jutni,meg kell érkezni oda,arra a pontra ahol megálljt parancsolunk a további kesergésnek,önmarcangolásnak!
Fel kell állni,bele kell nézni a tükörbe,fürkésszünk mélyen saját tekintetünkben,nézzünk bele mélyen saját szemünkbe és ezáltal saját magunkat látjuk és érezzük.

Tovább kell lépni onnan ahol megakadt,véget ért egy történet.

Tovább kell lépni,mert az a sztori csak eddig tartott!
Be kell csukni a közös könyvet,kiolvastuk,nincs több elolvasásra váró oldal!

Fel kell újra építeni magunkat,mert ilyenkor szét vagyunk esve,darabokra hullottunk.

Végig kell járni azokat a lépcsőfokokat amik lelki egészségünk felé vezetnek!

Nem kell és nem szabad sietni,csak nyugodtan,lassan de magabiztosan haladjunk felfelé.

Elérkezik a pillanat,a nap amikor úgy érezzük,hogy jól vagyunk,könnyebben lélegzünk,már nem sóhajtozunk,egyenesebb a tartásunk,délcegebben járunk és megtörténik  a csoda mosolygunk.

Mosolygunk az életre,mosolygunk a virágra,mosolygunk az éneklő madárra...és mosolygunk egy szembe jövő,felénk közelítő szép lányra.

Ilyenkor rájövünk,hogy szép az élet,szép az ének!

Szép a virág,szép a világ!

Újra tudunk szépnek,érdekesnek látni új arcokat,érdekesnek találunk új résztvevőket az életünkben.

Érdeklődve,nyitottan állunk új és még szebb lehetőségek előtt.

Érdeklődve,nyitott szívvel állunk egy új kapcsolat előszobájában is.

Nem szabad megállni,lefékezni!

Be kell lépni a belsőbb szobákba is ha már oly szívesen invitálnak!

Csak előre,mindig csak felfelé jutunk,egyre közelebb önmagunkhoz és egyre közelebb ő hozzá.

Ő hozzá aki nem azért jelent meg az életünkben,hogy őt feledtesse,nem azért,hogy összetört szívünket megragassza,nem azért,hogy lelki sebeinket begyógyítsa.

Ő azért lehet mellettünk mert őt már tudjuk múltként kezelni,mert őt mát helyére tettük a lelkünkben,összetört szívünket magunk ragasztottuk újra egybe,lelki sérüléseinket magunk kezeltük ki...

Ő nem lehet ő és ne is legyen soha minden ő egyforma.

Minden ő más és más.

ő már nem Ő.

Minden ő lehet Ő!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://molnarcsanad.blog.hu/api/trackback/id/tr4713498575

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása