Az életben minden és mindenki valamilyen módon kommunikál,valamilyen módon jelzi,tudatja a világgal amit ki akar fejezni,amit jelezni akar.
Jelzi egy virág ha szomjas,nem tudatosan teszi.
Jelzi egy madár ha éhes,nem tudatosan teszi.
Jelzi az alfa hím farkas a falkában,hogy ő kicsoda,nem tudatosan teszi.
Mi emberek akik állilag nagyon okosak vagyunk és tudattal megáldottak mégsem jelezzük tisztán és érthetően azt amit kifejezésre akarunk juttatni.
Miért nem beszélünk arról amit gondolunk,miért nem szólunk amikor kellene?
Miért nem mesélünk magunkról,amikor az a módja annak,hogy megismerjenek?
Miért nem beszélünk eleget?
Miért nem mondjuk el a vágyainkat,kívánságainkat?
Az emberek között kiemelkedően fontos a beszéd ahhoz,hogy megértsük egymást,mert a test és jelbeszédből kevesen értenek. Max azok akik kutatják vagy testi adottságuk,másságuk miatt kénytelenek úgy kommunikálni.
Nem vagyunk gondolat olvasók így elengedhetetlen az érthető,nyílt és tabumentes kifejezése gondolatainknak,érzéseinknek és vágyainknak.
Legkülönfélébb bajokat,félre éréseket megelőzhetjük ha elmondjuk azt amit érzünk és ahogy gondolunk.
Elég pár dolgot nem tudni a másikról és máris ott a lehetőség arra,hogy nem értik meg egymást,mert nem beszélik meg dolgaikat...
Mindenki kénytelen az előéletére és a korábbi tapasztalataira hagyatkozni,hátha az most is bejön...
Szerencsés esetben sikerül,de inkább az jellemző,hogy nem...
Hiába szereti szívünk választottja a rózsaszínű szegfűt...mi előtte fehér rózsát adtunk valakinek aki nagyon örült neki...így rózsát kap,mert nem illik megkérdezni milyen virágot szeretnél...
Hiába a kedvencem a Ferrari a Forma 1-ben ha nem mondom el neki,akkor lehet,hogy Mclaren sörnyitót kapok névnapomra...
Hiába simogatom őt egy bizonyos ponton ahol valaki nagyon szerette...őt lehet,hogy kifejezetten irritálja...
Hiába süt nekem akármilyen legfinomabb édes süteményt ha inzulinrezisztenciám van...
Ha nem beszélünk magunkról csak elsiklunk egymás mellett és élünk úgy,hogy valójában nem ismerjük egymást,ha nem beszélünk a legkisebb bajunkról,ha nem fejezzük ki a legkisebb nem tetszésünket is,akkor több kis tüskét hordozunk majd,amik végül akár egytől-egyig elfekélyesednek és mérgezik a kapcsolatunkat...
Amikor már úgy érezzük,hogy nem bírjuk tovább,mert betelt a pohár akkor robbanunk és vágjuk a fejéhez szegény másiknak a sok dolgot amit nem tudott rólunk...
Ő meg csak néz és nem érti,hogy miért van dühkitörés,hiszti,elmebaj...
Ha mindenki elmondja azt amit gondol,akkor legrosszabb esetben nem maradnak együtt,mert annyira különbözőek,de ezen jobb akkor minél korábban átesni és hamar Isten hozzádot mondani...
Ne harapófogóval kelljen kihúzni valakiből egy nyomorult kis bemutatkozást,ne kelljen külön kérdés csokrokat gyűjteni tudományos szakirodalomból!
Rengeteg időt,energiát és bosszúságot spórolhatunk meg ha beszélünk vagy bármilyen ,mindenki által érthető módon kommunikálunk.
Még mielőtt bármit tesztek,BESZÉLJETEK!
