Lélekről,testről,szívről,emberről

Lélekről,testről,szívről,emberről

Advent

2017. december 05. - Molnár Csanád

Advent...

Így karácsony előtt a keresztény világban már javában készülődünk,várakozunk,szépen lassan ünneplőbe öltöztetjük házainkat,lakásainkat,díszkivilágítás tündököl az ablakokban...
Készülődünk,várakozunk az ünnep megérkezésére,az eljövetelére.
Ilyenkor a szívünket is ünneplőbe öltöztetjük,készülünk itt legbelül is arra,hogy a várva várt este elérkezzen és ajándékozhassunk.
A legszebb dolgokat élhetjük át.
Adhatunk,ajándékozhatunk, együtt lehetünk a szeretteinkkel :-)

Nem csak ilyenkor van advent és várakozás.
Aki együtt élhet azzal akit szeret az a reggeli elköszönés óta csak azt várja,hogy újra lássa azt akinek a szívét adta,amikor reggel bemegy a gyerekünk az iskolába csak azt várjuk,hogy délután hazajőve meglássuk a mosolyt az arcán :-)
Várjuk az ünnepet.
Az egész készülődés láza szinte jobb mint a betetőzés pillanata...agyalunk,hogy kinek mit kellene venni és adni...
Izgalommal és szeretettel vásárolunk vagy készítjük el saját kezűleg az ajándékokat.
Nagy szeretettel és örömmel rakjuk fel a hangulatba hozó fényeket,meggyújtjuk a sütemény illatú gyertyáinkat és a nagy készülődés közepette emlékezünk...
Emlékezünk azokra akik nincsenek velünk,mert nem lehetnek már ott ahol a legjobban szeretnénk,hogy legyenek, az ünnepi asztalnál vagy a legkényelmesebb fotelban vagy mellettünk a kanapán ahol együtt bekucorodva egy pléd alá csak élvezzük a csendet és mosolygunk :-) :-(

Advent...
Van amikor nem a karácsonyt várjuk,nem annak az eljövetelére készülődünk...
Van amikor valakire várunk vagy valakihez készülünk...
Amikor eljön a nagy nap akkor már reggel mosolyogva ébredünk,hiszen láthatjuk végre a kedvest,Őt akit szeretünk :-)
Az idő ilyenkor ólomlábakon araszol,nem múlik,nem telik...türelmetlenül,felfokozott állapotban várjuk az órát,a percet amikor végre indulhatunk vagy amikor érkezik...
Ha eljön végre a pillanat amikor megpillantjuk akkor már fülig ér a szánk,ráncaink megszaporodtak a mosoly miatt :-)

Van amikor nem happy end-el zárul a várakozás...
Van,hogy hiszünk egy ígéretnek,megbíztunk abban aki azt mondta,hogy jön,hogy érkezik...
Az izgalom ilyenkor is tetőfokára hág,felpörögve,adrenalinnal telve várjuk,hogy megcsörrenjen végre az a telefon,hogy jöjjön egy üzenet,hogy jövök...
Várunk,várjuk és készülődünk...
Várjuk de nem jön...
Ilyenkor csak az adrenalin az ami megmarad,felpörgetett szinten tartva minket...
Várunk,várjuk de nem jön...
Nem jön,mert ő már csak mondta,hogy jön,de nem tette,nem gondolta komolyan...
Várunk,várjuk de nem jön...
Nem jön mert már máshova megy.
Várunk,várjuk de nem jön...
Nem jön Ő már soha többé...
Hiába ígérte,hiába úgy búcsúzott el,hogy jön...
Nem jön.
Hiába is vártuk,hiába is készülődtünk,nem érkezett meg,nem láttuk a mosolyát,nem éreztük az ölelését,az öle mélyét.
Soha többé.
Hiába vártuk.
A készülődés mindig örömteli és felemelő és szeretettel teli és meghitt :-)
Az,hogy milyen a befejezés az már nem mindig rajtunk múlik.
De azért örüljünk mert készülődhetünk :-)
Mert várakozhatunk,mert vágyakozhatunk :-)
Mert szerethetünk

A bejegyzés trackback címe:

https://molnarcsanad.blog.hu/api/trackback/id/tr2113436699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása